Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Sípos Ferenc: Egy életrajz buktatói. Rákóczi Ferenc Lipót nehéz gyermekkora (1676-1690) IV/955
980 SÍPOS FERENC nyarán már kezdi elfelejteni anyanyelvét.13 9 Az édesanya, a gyermek egyetlen reménye ahelyett, hogy folytatná a küzdelmet fia visszaszerzéséért, 1692 elején elhagyja Bécset, férjéhez indul (Thököly az 1690. augusztus 21-i zernyesti csatában14 0 foglyul ejtett két császári tisztért, Heislerért és Doriáért14 1 váltotta ki). Persze lehetséges, hogy a szerelmes asszony azzal áltatja magát, hogy így harcolhat eredményesebben a fiáért is, Thököly azonban 1697-ben csak Zentáig jut el -Zrínyi Ilona többé nem látja viszont a hazáját, a gyermekeit... * * * Utólag könnyű okosnak lenni! - mondhatná bárki Zrínyi Ilonát elmarasztaló sorainkat olvasva. A sors úgy hozta, hogy a végeredmény ismeretében, négy év távlatából Zrínyi Ilonának is vissza kellett tekintenie az eseményekre, számot kellett adnia fiának a gondjaira bízott Rákóczi-birtokokról! Erzett-e lelkiismeret furdalást, utólag okos volt-e?! Minden megjegyzés nélkül, szószerinti fordításban közöljük az 1692. január 8-án Pozsonyban kelt búcsúlevelet (az anya személyes találkozásra nem kapott engedélyt, már elhagyta Bécset, útban volt Törökország felé; hogy végül is eljutott-e ez a küldemény a címzetthez, nem tudjuk; a levél latin és német fordításban maradt fent):14 2 „Isten áldása legyen rajtad! Édes fiam, Ferenc! Meg kell vallanom, hogy eleitől fogvást mind mái napig az én dolgaimban nem az emberi, hanem az isteni gondviselés és akarat volt a vezetőm. Mikor ugyanis nem is sejthettem, Isten az ő különös kegyelméből megkönyörült rajtam. Férjem-uram ugyanis magához hív engem. Ugyancsak a jó Isten meglágyította őfelsége szívét is s most innét elbocsátván, kellő kísérettel egész Erdélyországon át szabadon utazhatom. Rettentő nagy út áll előttem, én azért sietve sietek uramhoz és hűséges férjemhez. Kötelességem hozza ezt magával. Semmi nem esik nékem oly súlyosan, mint tőled, legkedvesebb fiamtól elszakadnom. Könyörögtem őfelségének, engedné meg, hogy te hozzám jöjj, s hogy tőled búcsút vehessek. De a sors nagyon mostoha hozzám. Nem engedték meg. Súlyosan esik az nekem, de az isteni végzésnek teljesülnie kell mindenben. Mikoron idejöttem, téged nővéreddel együtt elszakítottak tőlem s én szerencsétlen, búcsút sem vehettem tőled; de anyai áldásomban azért részed volt s ez anyai áldásomnak most is osztályosa vagy s az is maradsz, mert te nékem bánatot sohasem okoztál s azért méltán várhatod az Isten áldását. Nem írtam neked, mert nem volt szabad írnom; de amiről tudtam és sejtettem, hogy szükséged volt rá, igyekeztem néked megküldeni. S most is küldök, 139 Az anyjához írt leveleket nem ismerjük, de fennmaradt egy levele nővéréhez (1690. június 6.), melyből látszik: már nehezére esik magyar nyelven fogalmazni. OSZK Kézirattár, Fol. Hung. 1389. Thaly-gyűjtemény, I. köt. fol. 153. Fotómásolata: Márki, 1907. 88-89. 140 A Porta 1690. június 8-án erdélyi fejedelemnek nevezte ki Thökölyt. Trónja elfoglalásához török-tatár segélyhadat kapott. A zernyesti győzelem után azonban hamar, október végén, kiszorult Erdélyből. 141 Heisler tábornok volt, Erdély császári főparancsnoka, Doria pedig ezredes. 142 A levél keltezésére, jelzetére: Köpeczi, 1982. 65-66., R. Várkonyi, 1983. 222. 21. jegyzet.
