Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Sípos Ferenc: Egy életrajz buktatói. Rákóczi Ferenc Lipót nehéz gyermekkora (1676-1690) IV/955

RÁKÓCZI FERENC LIPÓT NEHÉZ GYERMEKKORA 1676-1690 981 amint a mellékelt jegyzés mutatja, több mindent. Vedd tőlem jó szívvel s meg ne feledkezzél anyádról. Tudod jól, hogy hozzád mindig hű voltam s gondom is volt rád és javaidra! Nem mondom uradalmaidra, mivel a háború és a katonaság majd mind pusztává tette. Ami nálam erősebb és hatalmasabb volt, azt meg nem akadályozhattam. Isten akarata megtörtént. Nemcsak a Rákócziak javai pusztultak el, de majd mindenkié. Ha jól szemre vesszük a dolgok állását, majd az egész világot fegyverben látjuk s csak az nem károsodik, akinek semmije sincs. Néhány szót teszek itt az ingóságokról mik kezemben vannak. Féltve őriztem ezeket. Egyet sem adtam el, zálogba sem vetettem s ajándékul sem adtam. Istenben bíztam egyedül s ő a világ csodájára megőrizte a kincseket. En a kommisszáriusokat, akik az ingóságokat a ti jelenlétetekben összeírták, nem láttam s hírüket sem hallottam. így tehát nem is tudhatom, mi módon végezték az összeírást. Akik ott jelen voltak s akik engem ismertek, nem mondhatják s nem is gondolhatják, hogy én valamit elvittem. Isten óvjon ilyesmitől. Hiszen jól tudom, hogy más tulajdonához tilos nyúlnom s a saját gyermekeim javait még kevésbé szabad másnak adnom. Ilyesmi nem is fér meg az én természetemmel. Tudd meg tehát, édes fiam, hogy a jelzett dolgokat a kardinális úr őeminenciájánál lepecsételve és aláírva megtalálod. Ha netán a káptalannál helyezném el, onnét is megírom neked, mennyi az s mikor lészen a fölosztásnak ideje. Nagyanyánknak semmi arany- és ezüstértékét nem kaptam kezemhez. Ezekhez nincs jogom, azért csak a te atyád ingóságairól beszélek, amiket nekem adott volt, de amiket elvettek tőlem. Az én jó Istenemre bízom magamat s gyermekeim szeretetire édesanyjuk iránt, valamint a közigazságra, mely mindig diadalmaskodni szokott. Isten áldjon meg benneteket. Ne búsulj azon, édes fiam, hogy javaid idegen kézen vannak s hogy pusztán állanak. Újra helyrehozhatod azokat. A hadak lerontották váraidat, adja Isten, hogy te ismét fölépíthesd azokat! Őfelségének oly nagy a kegyessége hozzátok, hogy a kardinálisnál lévő kincseitek el nem veszhetnek. Megtalálsz nála mindent. Te csak tanulj szorgalmasan s rajta légy, hogy a dicsőség koronáját elnyeljed! Nincs a világon szebb és dicsőbb dolog, mint a becsületes név és a jó hír! Ez soha meg nem hal, hanem örökké él. A földi javak elveszhetnek — az nem nagy baj —, de aki a becsületét vesztette, mindenét elvesztette. Ezért, édes fiam, te benned lévén minden gyönyörűségem, ne szerezz nékem keserűséget, mint nővéred, aki miatt oly sokat szenvedtem! Istennek és a boldogságos szűznek ajánlottam őt. Ő legyen édes anyátok és gondviselőtök minden bajotokban. Ő soha el nem hagy titeket. Becsüld az embereket, szívesen társalogj az idegenekkel s így véled is jól bánnak és szeretni fognak! Aki másokat megbecsül, magamagát becsüli. A rossz társaságokat szorgalmasan kerüld, mert ezek az emberek testét és lelkét pokolra juttatják! Azokkal kell társaságot tartanod, akiktől minden jót és okosat tanulhatsz. Egyébként a hatalmas Istentől anyai áldásommal egyetemben minden jót