Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45
94 PÁLOSFALVI TAMÁS Miután az 1447. márciusi országgyűlés rendezte az ideiglenes kormányzat egy évvel korábban nyitva hagyott kérdéseit,29 2 a nyugalom visszatérni látszott az országba, a pártharcok tüze alábbhagyott. Hunyadi és a Cilleiek egyelőre elérték céljukat, Újlaki birtokokban gyarapodva került ki a viharos évekből, Garai közvetítésének jutalmaként visszanyerte az őt megillető helyet a magyarországi politikában, s — az eseményeket alighanem keserűséggel eltelve figyelő Hédervári nádor halála után — apja egykori méltóságát is elnyerte. Igazi vesztes egy volt: Tallóci Frankó. О maga ugyan egy darabig még megtartotta horvát bánságát, amelyen Perko fivérével és Székely Jánossal osztozott, de arról a hatalomról, amelyet valaha Matkóval együtt élvezett, már csak álmodhatott. Várait nem kapta vissza, s halála után gyermekei a legteljesebb jelentéktelenségbe süllyedtek. Hogy fia és annak felesége mikor szabadultak ki Ciliéi fogságából, nem tudjuk, de talán nem is érdekes: 1447 után ugyanis már senkinek nem állt érdekében a szlavóniai status quo megbolygatása. Tallócinak nem maradt más választása, mint a kormányzó védőszárnyai alá húzódni, s végül Hunyadi oldalán halt hősi halált a rigómezei csatában. Két dolgot nem vizsgáltunk még a szerződéssel kapcsolatban: mi lett a sorsa a tervezett házasságnak, és létrejött-e végül a kilátásba helyezett találkozó? U-tóbbit a jelek szerint egyik fél sem sürgette. Hunyadi kormányzó a márciusi budai országgyűlés után előbb Giskrával alkudozott Bujákon, és valamiféle megállapodás is született, mivel Giskra megígérte részvételét a pünkösdre tervezett országygyűlésen.29 3 Ezután leviharzott a déli végekre,29 4 majd visszatért Pestre, ahol mégiscsak tartottak országgyűlést.29 5 A kormányzó kimeríthetetlen energiájának bizonyítéka, hogy ezután véglegesítette a Giskrával kötött megállapodást,29 6 majd hadjáratot vezetett Talafúz ellen.29 7 A szeptemberi újabb országgyűlés után aztán Erdélybe sietett, s még az év telén sor került nevezetes havasalföldi hadjáratára.298 1447 folyamán tehát nem is igen lett volna ideje nyugodt körülmények között véglegesíteni az 1447. januári megállapodást. 1448 két első hónapját Er-292 DRH 360-372. 293 Iványi Béla: Epeijes szabad királyi város levéltára. 1245-1526. Szeged 1931. (Acta litterarum ac scientiarum Reg. Universitatis Hung. Francisco-Iosephinae. Sectio iuridico-politca. Tom. 2.) (A továbbiakban Iványi В.: Epeijes) 143. 294 Engel P.: Itinerárium 982. 295 Mályusz Elemér szerint (Rendi állam 45.) a pünkösdi országgyűlés végül elmaradt, de az igazság az, hogy megtartották, és ezt paradox módon a kitűnő szerző idézett művének egy jegyzete is bizonyítja. Maga idézi ugyanis Pálóci László országbírónak 1447. június 24-én a pesti országgyűlésen kiadott oklevelét (i. m. 41. 170. j.) Ugyancsak „in nostra generali Pestiensi congregacione" kelnek az országnagyok oklevelei június 9. és 26. között (Knauz Nándor: Az országos tanács és az országgyűlések története 144f-1452. Pest 1859. 69.) Pesten tartózkodik Hunyadi kormányzó (Engel P.: Itinerárium 982.), Hédervári Lőrinc nádor (Máj. 28.: DF 263381, jún. 18.: uo.), Pelsőci Bebek István (jún. 21.: DF 263380.). A nádor idézett oklevele (DF 263381.) szerint Putnoki János is Pesten tartózkodik, ami köznemesi résztvevők jelenlétére utal. 296 Zichy IX. 169-171. 297 A hadjáratot maga Hunyadi kormányzó említi már idézett oklevelében (DF 260756.), ahol a csehek elleni akciót a havasalföldi hadjárat előtt említi („adversus... Bohemos et infidelem condam Wlaad waywodam Transalpinum"). Hogy az ellenfél Talafúz volt, Giskra leveléből derül ki (Iványi В.: Epeijes 144.), aki Epeijes tanácsát arról tájékoztatja, hogy a cseh vezér az ő tudta nélkül kezdett háborút. 298 Engel Pál-Kristó Gyula-Kubinyi András: Magyarország története 1301-1526. Bp. 1998. 207.