Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Bur Márta: A katolikus bolgárok szerepéről Havasalföld; Erdély és a Bánság gazdasági életében (17-18. század) 933
KATOLIKUS BOLGÁR KERESKEDŐK A 17-18. SZÁZADBAN 943 82 belgrádi lakos — szerbek, törökök, zsidók és örmények — fizettek vámot Baján a már jól ismert török áruk után. A belgrádi zsidók és örmények az osztrák tartományokból fémeszközöket, finom szövetet, rövidárut szállítottak az Oszmán Birodalomba. Érdemes felfigyelni a keletről, pontosabban az Oszmán Birodalomból és az osztrák tartományokból érkező, ipari termékeket tartalmazó szállítmányok egymáshoz viszonyított számarányára: a nyugati kézműipari termékek 329, a keletiek 262 szállítmányban szerepeltek. Miután Baja a keleti és nyugati, északi és déli irányba futó forgalmas kereskedelmi utak kereszteződésénél feküdt, érthető, hogy a katolikus bolgár kereskedők is igyekeztek itt megvetni a lábukat. A már említett, 1699-ben készült bajai összeírás csak német, magyar és rác lakosokról tud, nyilván nem téve különbséget a szerb és bolgár nemzetiségűek között. Egyéb adatok viszont kétségtelenné teszik egy tehetős és befolyásos bolgár kolónia jelenlétét. Egy 1697. január 11-én kelt felterjesztésben a Knezevich-Pejacsevich család három férfi tagja — „nos fratres Georgius, Joannes et Marcus Knezevichi, aliter Pechich natione Bulgari, Baiae degentes..." — a török járma alól menekülő honfitársaik nevében arra kérik az uralkodót, hogy engedélyezze a jövevények számára a Baja közelében fekvő puszta falu, Madaras területén való letelepedést. A kérvényben hivatkoznak a III. Ferdinánd által Peter Parchevich érsek nevére kiadott privilégiumokra, amelyeket a Madarason történő letelepedés esetén realizálni akarnak. A fivérek a kémény aláírásakor külön hangsúlyozzák katolikus mivoltukat: „...Georgius, Joannes et Marcus...Catholici Bulgari...". A bajai harmincados feletteseivel folytatott levelezéséből kiderül, hogy Marcus Knezevich Pechich (Pejacsevics) és a már bajai lakosként említett Tomagianovich az illetékes hatóságok engedélyével viasszal kereskednek. 1698 júniusában a két bolgár kereskedő egy Erdélyből érkezett és továbbküldésre szánt 300 mázsás sárgaviasz szállítmány miatt vitába keveredett a helyi harmincadossal, aki csempészettel gyanúsította meg őket, s árujukat lefoglalta. A konfliktus megoldását egy jelentős összeg, 12 ezer Gulden letétbe helyezése jelentette. Az üggyel kapcsolatban kezesként és tanúként tíz, kétségtelenül bolgár nemzetiségű, bajai illetőségű kereskedő írt alá nyilatkozatot vagy kötelezvényt - köztük Petrus Doka, Ilia Demikola, Joannes Markus, Antun Tomin és mások. Az 1699-1701 között (összesen 29 hónap) vezetett bajai vámnapló tanúsága szerint 22 helyi lakos, köztük a sokszor emlegetett Markus Knezevich-Pejacsevich, Trandoján és mások fizettek vámot sárgaviasz szállítmányokért - összesen 815 mázsa és külön 460 oka mennyiségben.31 A rendelkezésünkre álló adatok elégségeseknek tűnnek annak bizonyítására, hogy a 17. sz. utolsó évtizedeiben Baja egy tehetős, befolyásos bolgár kereskedő-kolóniának adott otthont. A katolikus bolgárok bajai jelenlétét figyelembe véve természetesnek találjuk, hogy a fentebb idézett adalék szerint Csiprovci 1688-ban történt feldúlása után Georgius Pejacsevich vezetésével a menekülők egy csoportja Eszéknek, ill. Bajának vette útját. A bajai vámnaplók általunk ismert anyagában a régióban élő többi katolikus bolgár kereskedői tevékenységének méreteire és annak irányára is találunk adatokat. 31 Sl. Gavrilovic... Izvori о srbima... 326, 46CM62; Grada о balkanskim trgovcima, 102, 245, 260, 279.
