Századok – 2000

KÖZLEMÉNYEK - Bur Márta: A katolikus bolgárok szerepéről Havasalföld; Erdély és a Bánság gazdasági életében (17-18. század) 933

KATOLIKUS BOLGÁR KERESKEDŐK A 17-18. SZÁZADBAN 937 A székhelyét Csiprovciban tartó szófiai érsek rendszerint kereskedők társaságában indult havasalföldi körútjára és velük együtt kelt át a Dunán. Az 1663. évi vizitációról fennmaradt jelentés szerint a vajdák hagyományos székhelye, Tirgoviste a török és tatár dúlások nyomait hordozta, latin rítusú keresztények itt nem éltek, csupán a vásárok időtartamára érkeztek katolikus bolgár kereskedők, akik árujuk eladása után tovább mentek. Az 1663-as vizitáció tapasztalatait összegezve a beszámoló szerzője elmondja, hogy Havasalföldön igen sok olyan katolikus hívő tartózkodik, akiknek családja a szófiai érsek egyházmegyéjében él. Ok maguk kereskedő foglalkozásukat gyakorolván a falvakat és városokat járják áruikkal, eladnak és vesznek, szinte állandóan úton vannak, s csak időnként térhetnek vissza családjukhoz. 1667-ben Baksev érsek hivatalos havasalföldi látogatása húsvét idejére esett. Cimpulongból Csiprovciba tartva, mintegy 20 főnyi kereskedőcsoporthoz, honfitársaihoz csatlakozott, akiknek útközben, a fák alatt felállított oltár előtt misét mondott, többeket meggyóntatott, áldoztatott. A főpap a kereskedőkkel együtt érkezett Krajovába, ahol éppen vásárt tartottak. Ez alkalommal a városban igen sok katolikus kereskedő gyúlt össze. Ok viszont egy magánháznál hallgattak ünnepi misét. A vásár lezajlása után a főpásztor csiproveci kereskedők társaságában tért haza.1

3 A főpapi vizitációkról készült jelentések kb. egy negyedévszázados periódus állapotait tükrözik. A katolikus bolgárokra vonatkozó információk szerint a Csiprovciból és környékéről kirajzó kereskedők elsősorban vásározással foglalkoztak, és hosszabbrövidebb távollét után tértek vissza szülőföldjükön élő családjukhoz. A jelzett időszakban a katolikus főpapok által felkeresett központokban alakult bolgár kereskedő kolóniákról nem hallunk, ami nem jelenti azt, hogy másutt ilyenek nem léteztek. Valószínűnek látszik, hogy a havasalföldi gazdasági viszonyok, a gyengén fejlett városi élet nem tették sem lehetővé, sem szükségessé a bolgárok számára a szülőföldtől távol eső bázisok kialakítását. A katolikus bolgárok kereskedői tevékenységének jellegére, tárgyára és méreteire vetnek fényt a rendelkezésünkre álló erdélyi források adalékai. A Bornemisza Anna által vezetett gazdasági naplók szerint az 1660-as években Kiproviczai Mihály „rác" a fejedelmi udvar ügyfelei közé tartozott. 1667-ben egy, a következő évben hat mázsa kénesőt vásárolt. Az utóbbi mennyiség ára 750 Ft-ot tett ki. Csiproveci vevőről — hosszabb szünet után — 1674-ben hallunk újból. 1683-ban három csiproveci kereskedő vásárolt kénesőt 2-3 és 8 mázsás tételekben. A nyolc mázsás vásárlás ellenértékét, 1500 Ft-ot a vevő, Kiprovicza Kristóf Naláczi István harmincados kezessége mellett két részletben fizette meg.1

4 Az erdélyi higany az oszmán területeken, elsősorban Konstantinápolyban keresett cikk volt, így valószínű, hogy a csiproveciek más török alattvalókkal együtt ott adtak túl rajta. A zajkányi és volkányi harmincadhelyeket a fejedelmi udvar rendszerint egy kéz alá adta, 1667-től kezdve Tornya Péter számolt el az innen származó, eléggé változó összegű jövedelmekkel. A gazdasági naplók 500-1000 forintos bevételeket rögzítenek.1

5 13

Dokumenti za Katolicseszkata dejnoszt... 199, 201, 263-264 14

Szádeczky Béla: Apafi Mihály fejedelem udvartartása. I. Budapest, 1911, 35, 155, 339, 340-342 15

Szádeczky: Apafi Mihály fejedelem... i.m. 84, 90, 92-93