Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Borián Elréd: Lippay érsek és Zrínyi Miklós politikai vitája a jezsuita történetíró Kazy Ferenc alapján 913
LIPPAY ÉRSEK ÉS ZRÍNYI MIKLÓS POLITIKAI VITÁJA 927 margóra valamelyik jezsuita azt írta, hogy 1700 körül keletkezett. A bevezető mondata szerint, amely nyilván utólagos hozzátoldás, Wesselényi nádor, Lippay érsek, Nádasdy Ferenc, Zrínyi Péter gondolatait tartalmazza. Elsőként A Honban publikálta Ráday László, aki Ráday Pált tartotta a szerzőjének, mert a család levéltárában találta meg, és 1705-re tette a keletkezését, amikor Lőcsén a fejedelem ki is adatta.4 1 Egy névtelen szerző a Pesti Napló ban megtámadta Ráday Lászlót, és szerinte 1686 előtt kellett keletkeznie az írásnak, mert az ország felszabadításáról egy szót sem szól. Mivel az Elmélkedés rendkívül élesen beszél az Ausztriai Ház ellen, a kiegyezés után napi politikai felhangot is kapott a Jókai Mór bíztatására megjelent szöveg. Az Elmélkedés biztos, hogy 1662 után keletkezett, mert ezt a dátumot még említi a szerző. (Az 1672. év említése téves olvasatnak bizonyult, helyesen: 1649.) Magyarul írták, és nagy valószínűség szerint a korban elterjedt discursus műfaját képviseli, s így újabb kifejeződése lehet a Modus recuperandi Hungáriám ellen írt nézeteknek. Ezt a gondolatot támasztja alá, hogy Kaprinai gyűjteményében a két részletben lemásolt discursus után a jezsuiták által is Zrínyi Miklósnak tulajdonított Siralmas panaszt (Luctuosissimae Comitis Nicolai Zrinii Quaerelae) jegyezték le. A Siralmas panasz után pedig Andtler Memóriája következik a forrásgyűjteményben. Andtlernek az 1663-64-es Magyarországon folyó török háborúkról szóló latin nyelvű műve már 1665-ben megjelent, és Zrínyi váratlan halálának siratásával fejeződik be. Andtler után pedig Széchenyi Pál kalocsai érseknek a Rákóczi-felkeléssel kapcsolatos, I. József császárnak szóló írása található. Ez az összeállítás azt sugallja, hogy az Elmélkedés valóban Zrínyi Miklós nézeteit tartalmazza, és köze van a Rákóczi-felkelés eszmeiségéhez. A discursus nagyon erősen támadja Montecuccolinak erdélyi hadjáratát, és a vasvári békét „gyalázatos békeségnek" nevezi. A magyar szabadságról pedig tömören ezt vallja: „Ez a szép szabadság, mellyel szabadon fogyasztatik ez az nemzet." Kanizsát is visszafoglalhattuk volna, de az Ausztiai Ház célja az, hogy „magát örökös úrrá" tegye az országban. Három „orvosságot" ír elő: erős országgyűlési határozatokra, fegyveres erőre és idegenekkel való szövetségre van szükség. Hosszan tárgyalja az Erdélyhez hasonló státus előnyeit, a nagyvezér 1663-ban terjesztett röpiratának érvelését ismerjük fel benne. De aztán megcáfolja az oszmán szövetkezés érveit. A némettel való egység gondolatát is gyorsan elutasítja, és Morva-, Csehországgal, a lengyelekkel, a franciákkal, a „respublikákkal" (Anglia, Hollandia), a „muszkákkal", a pápával, az olasz fejedelmekkel való ligát gondolja végig. Skolasztikus módon pro és contra érveket sorol fel. Horvátország szabadsága és a tengeri kereskedelem fontossága is nagy hangsúlyt kap a discursusban. R. Várkonyi Ágnes szerint az Elmélkedés a „közép-európai konföderációban" látja az ország jövőjét. Az Afiummal való feltűnő hasonlósága arra mutat, hogy Zrínyi Miklós a szöveg ihletője. Az Elmélkedés és az Áfium között a legnagyobb különbség az Ausztiai Ház erős bírálata, amely jól illik a vasvári béke utáni helyzetre. A befejezés is az összefogásra biztat, „mert késő lehetetlen lészen még az is, a mi most lehetséges lenne, 41 Ráday Pál emlékirata 1705-ből, közli Ráday László, A Hon, 1868, 203-213. sz.
