Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Borián Elréd: Lippay érsek és Zrínyi Miklós politikai vitája a jezsuita történetíró Kazy Ferenc alapján 913
914 BORIÁN ELRÉD királyságához. Ezt az utóbbi célt szolgálta nagy politikai műve: a Mátyás király életéről való elmélkedések."1 Ezt a politikát készítette^elő az 1653-ban keletkezett Nádori emlékirat, amelyet korábban Zrínyinek tulájdonítottak, de ma már legtöbben nem az ő művének tartják. Az emlékirat Zrínyi nádorsága mellett főként azzal érvel, hogy a többi jelöltet alkalmatlannak mondja, és különösen elmarasztalja Wesselényit, „az ki az érseket istenének tartja, és érte az magyar szabadságot lábbal tiporná, ha lehetne".2 A Nádori emlékirat szerzői köre azért fontos, mert a Modus recuperandi Hungáriám nyilvánvalóan velük vitázik. Várkonyi Gábor így foglalja össze e kérdésről szóló, nemrég megjelent, elgondolkodtató tanulmányát: „megállapítottuk, hogy Zrínyi és az alkalmatlan nádorok öszehasonlítása nagyon emlékeztet egy kortesiratra, egy Zrínyi mellett érvelő politikai propagandaszövegre. A nádorjelöltek jellemzése pedig a protestáns erdélyi követek véleményével mutat rokonságot. Tudjuk, hogy Zrínyi valóban törekedett a nádorság megszerzésére, és az erdélyi politika hajlandóságot is mutatott arra, hogy támogassa. Zrínyi személye a magyarországi protestáns rendek számára is megfelelő volt. Nem volna meglepő, ha a további kutatások igazolnák azt a feltevésünket, hogy a nádori emlékiratot Zrínyi melletti érvelésül protestáns politikai körök állították össze, természetesen Zrínyi leveleinek, írásainak a felhasználásával."3 Véleményünk szerint Várkonyi Gábor alapjában helyesen mutatott rá, hogy hol kell keresni a szerzőt vagy a szerzői kört, de nem világította meg Wesselényi és Zrínyi nézetei közötti lényeges politikai különbséget. Idézetekkel bizonyította, hogy Zrínyi leveleiben milyen szeretettel írt a vele rokonságban álló Wesselényiről, de az erdélyi követek Wesselényi-ellenességét nem merte politikai koncepcióval magyarázni. Wesselényire már 1644 óta haragudtak Erdélyben. I. Rákóczi György ekkor lépett szövetségre a svédekkel, kezdetben valószínűleg azt remélve, hogy sikerül egyesítenie Erdélyt a királyi Magyarországgal. A hadjárat folyamán Wesselényi megszegte a fejedelem hadvezérének, Kemény Jánosnak tett ígéreteit, ráadásul a fontos Murány várát „romantikus módon" megszerezte.4 A király felhívására az ifjú Zrínyi sereget gyűjtött az erdélyi fejedelem és a svédek ellen, s ezzel is hozzájárult a báni méltóság igen fiatalon történő elnyeréséhez. Lippay érsek határozottan támogatta Zrínyinek a horvát báni tisztségre való jelölését. A költő a Szigeti veszedelem XIV énekében két versszakot is szánt Lippay György dicsőítésére, de később kihagyta őket, az 1651-ben megjelent Syrena-kötetben már hiányzanak ezek a strófák.5 1 Perjés Géza: Zrínyi Miklós és kora, Bp., 1965, 191-192. A lengyel királyság elnyerésére irányuló diplomáciai és hadi eseményeket a legteljesebben Gebei Sándor: II. Rákóczi György erdélyi fejedelem külpolitikája (1648-1657) című müve foglalja össze, Eger, 1996. 2II. Rákóczi Györgynek („Nádori emlékirat") = Zrínyi Miklós válogatott levelei, Régi magyar könyvtár 6., szerk. Kőszeghy Péter, válogatta, jegyzetelte: Bene Sándor és Häuser Gábor, Bp., 1997, 178. Péter Katalin Zrínyi és II. Rákóczi György kapcsolatáról szóló jelentős tanulmányában még Zrínyi művének tekintette a „nádori emlékiratot". Péter Katalin: Zrínyi Miklós terve II. Rákóczi György magyar királyságáról, Századok, 1972, 3. szám, 654. 3 Várkonyi Gábor: Emlékirat a nádorság ügyében, Irodalomismeret, 1995, 1-2., 45. 4 Történelmi Tár, 1880, 29. „Vesselényi Ferenc minden praetensióban hamis..." vö. Nagy Levente: Zrínyi műveinek recepciója a XVII-XVIII. századi Erdélyben, doktori tézis, 1999. kézirat. 5 Kovács Sándor Iván: À lírikus Zrínyi, Bp., 1985, 52-55.
