Századok – 2000

KÖZLEMÉNYEK - Szommer Gábor: Angol-holland kereskedelmi versengés Japánban (1613-1632) 849

ANGOL-HOLLAND KERESKEDELMI VERSENGÉS JAPÁNBAN 875 demes fenntartani a telepet. Cocks így ír 1620 elején: „Napról napra fogy bennem a remény, hogy Japánban bármi hasznosat lehet cselekedni, kivéve, ha sikerül biztosítani a kereskedést Kínával. "131A közvetlen kapcsolat létrehozására szükség volt, mert a többi telepre kevéssé lehetett számítani a selyem beszerzésében. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a patani és ajutiai telep e téren nem váltja be a hozzájuk fűzött reményeket. A korábban feltételezettnél jóval kevesebb selyem érkezett Kínából, mennyisége pedig évenként nagy ingadozásokat mutatott. Ekkor az angol kereskedők között felmerült „Kokinkína", mint lehetséges selyemellátó terület132 , ám egy utazás (1617-ben) szertefoszlatta a tűlzott reményeket. A japán telep hely­zetét nehezítette, hogy az indokínai telepek Bantamba is küldtek selymet, aminek nagyobb részét onnan továbbküldték Európába. A hollandok ebben a tekintetben is az angolok előtt jártak. Ugyan a fentebb említett vidékekről ők sem tudtak túl sok selymet szerezni, ám a kínai kereskedők kifosztása révén ennek sokszorosát tudták biztosítani. Az elfogott hajók számát nehéz pontosan megállapítani: az angol kereskedők 10 és 40 közé teszik.13 3 1617-ben pl. 5 holland hajó érkezett Japánba. „Kettő ezek közül teljesen meg volt rakva selyemmel és a kínaiaktól elvett termékekkel, ami mellett 2 dzsunkájuk is van hasonló árukkal,"13 4 1618-ban a hollandok 600.000 guildert meghaladó értékben 1 hoztak — főleg kalózkodás révén szerzett — kínai árukat Japánba, azonban ebből ) 350.000 guildernyit tovább is küldtek Dzsakartába.13 5 A jelentős selyemkivitel Japánból azt mutatja, hogy a holland vezetőség ekkor még nem ismerte fel az 1 itteni kereskedelem lehetőségeit. A hatalmas haszon mellett a rengeteg zsákmá­nyolt áru lehetővé tette, hogy a hollandok sokkal olcsóbban kínálják termékeiket, hátrányos helyzetbe hozva vetélytársaikat. I Ez a nagyarányú kalózkodás természetesen hamarosan tiltakozásokhoz ve-I zetett. A hollandok mégis tovább folytathatták tevékenységüket, mert a sógun a spanyol, portugál, kínai, és végül az angol panaszok ellenére sem avatkozott be, egészen 1621-ig, a fegyverexport betiltásáig.13 6 Ez azonban a hollandok selyemel­látásában nem okozott komolyabb zavart, ugyanis hamarosan sikerült Tajvanon telepet létesíteniük. Az itteni ügynökség felállítása azt jelzi, hogy ekkorra már a holland vezetők is felismerték, mekkora hasznot hajt a selyem Japánba szállítása, így virágzó kereskedelem alakult ki a két sziget között. Ez azonban már a tárgyalt korszakon kívül valósult meg. Az Indokína felé irányuló kereskedéshez az angolok igen nagy reményeket fűztek — nem alaptalanul. A térség felé már régóta indultak hajók a szigetor­szágból, és a hollandok is jelentős hasznot szereztek az ide irányuló utazások révén. Az, hogy a Hetedik Utazás során angol telepek létesültek Pataniban és Ajutiában, tovább javította az itteni kereskedés lehetőségeit. Saris utasításai kö­zött az első helyen említi egy dzsunka vásárlását és egy „sziámi" utazás megszer­vezését. Mivel nem sikerült eladó hajót találni, így 1614-ben nem Ajutia lett az 131 Cocks, Richard: i.m. 2. kötet 309. 132 Foster, William (ed.): i.m. 5. kötet 16. 133 Cocks, Richard: i.m. 1. kötet 260. 134 Foster, William (ed.): i.m. 6. kötet 260. 135 Massarella, Derek: i.m. 255 136 Cocks, Richard: i.m. 2. kötet 178.

Next

/
Thumbnails
Contents