Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Magyarország népei Szent István korában 3
4 KRISTÓ GYULA vábbfejlesztői, netán bírálói alig. Bizonyára elrettentő szerepet játszott ebben Kniezsa óriási anyaggyűjtése, komplexitásra törekvő feldolgozásmódja („a munka gerincét alkotó nyelvészeti adatokon kívül történeti, régészeti és földrajzi érveket is felhasználtunk"5 ), egyáltalán a téma megközelítésének megannyi tárgyi-módszertani buktatója. Nem haszon nélküli megjegyezni, hogy Györffy György, aki pedig terjedelmes monográfiát szentelt Szent Istvánnak és korának, lényegében nem tette vizsgálat tárgyává az e korbeli Magyarország etnikai viszonyait, és a magyar-szláv együttélés bonyolult kérdéskörét is mindössze két rövid megjegyzéssel intézte el.6 A vita arról a kérdésről, hogy a honfoglalás idején milyen számban érkeztek magyarok a Kárpát-medencébe, illetve mekkora tömegű „őslakossággal" (azaz már bent élőkkel) kellett a magyaroknak itt találkozniuk, csak az 1990-es évek közepén robbant ki. Magam — nem minden előzmény nélkül — arra a következtetésrejutottam, hogy az itteni őslakosság „legalább másfélszeres, legfeljebb két és félszeres számbeli túlsúlyban volt a honfoglaló magyarok nomádállamának a Kárpát-medencébe jövő népességével szemben", vagyis ez utóbbi 100 ezres száma állt szemben az előbbiek 150-250 ezres létszámával.7 Ezt az álláspontomat számos kutató vitatta.8 Fontosnak tartom leszögezni: a jelen tanulmány nem e — néhány éve lezajlott — vita folytatásának célzatával íródott, hiszen egészen más a vizsgálat tárgyává tett korszak (a honfoglalás idejével szemben ezúttal a 11. század első négy évtizede), más a bizonyításba bevont forrásanyag (az ott gyakorta érvként használt régészeti jellegű emlékekkel, megfigyelésekkel szemben itt szinte kizárólag írott kútfőkből merített információk jutnak szóhoz). Az azonban nem vitatható el, hogy a jelen tanulmány témája végső fokon szoros kapcsolatban van a honfoglalás kori Kárpát-medence etnikai viszonyainak megállapítására irányuló kutatások témáival. Ennyiben tehát a jelen vizsgálat eredményei — ugyan közvetve — szóba jöhetnek a honfoglalás korra vonatkozó etnikai állapotok megítélésénél is, de kétségtelen, hogy a Szent István kort illető vizsgálatokat szuverén módon, „zárt rendszerben", azaz önmagában és önmagáért kell elvégeznem. Azt természetesen rendes körülmények között aligha kellene hangoztatnom, hogy az adatok összeállításában és a következtetések levonásában csakis és kizárólag a tudományos módszerekkel kideríthető teljes igazság elérésének (annale híján lehető megközelítésének) szándéka vezetett. De, sajnos, nem tekinthető rendes körülménynek az, ha — némely újságok gyalázkodó megjegyzéseiről itt és most természetesen nem szólva — még a tudósok is egy-egy megállapítás mögött politikai kicsengésű párhuzamokat, netán ideológiai-politikai indítékokat vélnek felfedezni. Révész László éppen a honfoglaló magyarok általam vallott — nomád Szerk. Kovács László-Veszprémy László. A honfoglalásról sok szemmel. III. Bp. 1997. 170., 176.; Kiss Lajos: Korai magyar helységnévtípusok. Uo. 179. stb. 5 Kniezsa István: az 1. jegyzetben i. m. 368. 6 Györffy György: István király és műve. Bp. 1977. 72., 436. 7 Kristó Gyula: A magyar állam megszületése. Szegedi középkortörténeti könyvtár. 8. Szeged 1995. 136., 143-144. 8 Takács Miklós: A 10. századi magyar-szláv viszonyról és a honfoglaló magyarok életmódjáról (Néhány megjegyzés Kristó Gyula: A magyar állam megszületése című könyvéről). Századok 131 (1997) 172-177.; Révész László: Kristó Gyula könyvéről. Uo. 219-230.; Makkay János: Hungaroslavica. Bp. 1997. passim, stb.
