Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szommer Gábor: Angol-holland kereskedelmi versengés Japánban (1613-1632) 849
ANGOL-HOLLAND KERESKEDELMI VERSENGÉS JAPÁNBAN 865 mind a hollandoktól. Egy holland kereskedő ezt írja: „iVem. várhat semmi bevételt, kivéve kb. 5000 taelt a cetvadászoktól és egy kevéskét a birtokán kitermelt fából... Magtáraiban már semmi rizs nincs. Ez Híradóban megszokott állapot,"7 5 Adams, aki szintén jól ismerte a helyi viszonyokat, 1613-ban — még a Clove Japánba érkezése előtt — a bantami angol kereskedőknek írt levelében ezt a tanácsot adja: „Ha egy hajó érkezne, ne oda jöjjön ahol a hollandok [vannak - Sz.G.]; az ugyanis az áruk eladására nem alkalmas, hanem kifejezetten rossz hely. ''76 Az itteni kereskedést az angolok részéről tovább nehezítette, hogy a hollandok hibáiból nemcsak tanulni lehetett, hanem a kezdetektől igen komoly vetélytársnak is bizonyultak, nem utolsósorban azért, mert hasonló termékekkel kereskedtek (szövettel, ólommal, acéllal, üvegárukkal stb.). Már a Saris megérkezése utáni első napokban megmutatkozott, hogy aligha hagyják, hogy az angolok kiszorítsák őket: „Jövetelünkkor 1 matt posztót a hollandok 40 reálért árultak. Másnap reggel jó adag posztót különböző szigetekre szállítottak, közönséges áron, pl. 20, 18 és 16 reálért eladva 1 mattot, hogy mind gyorsabban megszabaduljanak attól és hogy túltelítsék a piacot."7 7 Nagaszaki közelsége tovább rontotta a helyzetet, ugyanis oda tucatjával érkeztek a különböző külföldi kereskedők, ami szintén növelte az angol áruk konkurrenciáját. A lakosokkal a telep létrehozása előtti fél évben kiépített jó kapcsolatot valószínűleg egy másik helyen is ugyanilyen gyorsan el lehetett volna érni. A lakosság kedvező hozzáállását pedig az alábbi Saris-idézet cáfolja: ,,A bennszülöttek most sokkal kelletlenebbek a vásárlásra mint korábban,"7 8 A jóindulat főleg a daimjó viselkedésében nyilvánult meg: gyakran járt vendégségbe az angolokhoz és igyekezett minél készségesebb lenni. A Macúra családnak fontos volt, hogy I minél több külföldi kereskedő jöjjön tartományába, ugyanis mind birtokuk, mind jövedelmük igen kicsi volt. Ugyanakkor számos választási lehetőség kínálkozott. Mind Adams, mind Iejaszu Edót — a mai Tokiót — preferálta volna. A privilégiumlevélben is ez áll. Edó nagyváros volt, egy 17. század eleji spanyol utazó, Rodrigo Vivero szerint 150.000 lakossal.79 Itt volt a sógun székhelye, ahol emiatt hatalmas helyőrség állomásozott, és egész évben nemesek tömkelege tartózkodott. Ez a gigantikus piac mellett számos támogatót is biztosíthatott volna az angolok számára. A sógun 'kötelező' meglátogatásához sem kellett volna hosszasan utazni, ami jelentős pénzek megtakarítását tette volna lehetővé. A következő lehetséges város Oszaka volt, számos kereskedőjével és roppant kedvező fekvésével. Ebben az esetben viszont gondot jelenthetett, hogy az előző uralkodó fia — az egyetlen lehetséges veszélyforrás Iejaszu uralmára — itt élt, 75 Idézi Nagazumi, Yoko: Japan's Isolationist Policy as Seen Through Dutch Source Materials. In: Acta Asiatica 1972 27. 76 Foster, William (ed.): i.m. 1. kötet 211. 77 Saris, John: i.m. 159. 78 Saris, John: i.m. 199. Ezt 1613 decemberében írta, vagyis pár hónappal Japánba érkezése után és néhány nappal a telep létrejötte előtt. 79 Cooper, Michael (ed.): They Came to Japan. London, 1965 (A továbbiakban: Cooper, 1965) 284.
