Századok – 2000

KÖZLEMÉNYEK - Szommer Gábor: Angol-holland kereskedelmi versengés Japánban (1613-1632) 849

866 SZOMMER GÁBOR így egy telep létrehozása meglehetős modortalanság lett volna, nem beszélve egy esetleges polgárháború kitörésének veszélyéről. Kiotó is hatalmas méretű város volt: Rodrigo Vivero az itt élők számát 800.000-re teszi, míg a környéken 3-400.000-en laktak.80 Felmerült Uraga neve is — egy kisvárosé Edó közelében. Saris több napot töltött itt és így írt róla: „Oring Gaw hajózási célokra nagyon jó kikötő, ahol a hajók olyan biztonságban vannak, mint London előtt a Temze folyón. Az oda vezető tengeri út nagyon biz­tonságos és jó, így sokkal jobb lesz hajóinkon oda utazni, mint Firandoba, figye­lembe véve, hogy Oring Gaw a főszigeten van és csak 14-15 league távolságra Edótól. A hely nem bővelkedik annyira élelmiszerben és húsban mint Firando. Ez az egyedüli hiányossága, Oring Gaw minden más dolgot tekintve Firandonál jobb­nak tekinthető,"81 A Hiradoba település mellett egy nagyon komoly érv szólt, ami részben egy­beesik Massarella első indokával. Saris, miután éveket töltött Bantamban, tisz­tában volt vele, hogy Japánban úgy lehet leginkább nyereséget elérni, ha az an­golok (és a hollandok) minél nagyobb kereskedelmet bonyolítanak le a környező térségekkel. Japánban hagyott tanácsaiban első helyen említi az Indokínával foly­tatandó kereskedelem fontosságát, valamint felveti egy Korea felé irányuló keres­kedelmi vállalkozás ötletét is. Emellett a környező vizeken igen jelentős hajófor­galom van, Sarisnál pedig — igaz csak utalás szintjén — felvetődik a kalózkodás i is, mint módszer. Naplójában megemlíti, hogy az igényelt kiváltságok közül csak egy teljesítését utasította vissza Iejaszu: ,^Mivel a kínaiak nem voltak hajlandók kereskedni az angolokkal, ha egyet elfognánk... kapjunk engedélyt és szabadságot arra, hogy Japánba hozzuk."8 2 A fenti szempontoknak a közeli Nagaszaki kikötője is megfelelt volna, jóval nagyobb piaccal szolgálva. A városban viszont a portugálok és spanyolok befolyása sok kellemetlenséget okozhatott volna az angoloknak, emellett a külföldről érkező kereskedők többsége is itt adta el rakományát. A hiradoi piac kis méretét mind a hollandok, mind az angolok úgy próbálták ellensúlyozni, hogy ún. altelepeket hoztak létre, vagyis az országban többfelé — elsősorban nagyvárosokba — küldtek árukat egy-egy kereskedővel. 1616 közepén meghalt Iejaszu, így fia, Hidetada vált Japán teljhatalmú u­ralkodójává. A hír hallatán az angolok Edóba indítottak egy küldöttséget a só­gunhoz, hogy köszöntsék és hivatalosan megújíttassák kiváltságaikat. Minden rendben ment: ajándékaikat gyorsan átadták Hidetadának és a fontosabb udvari tisztségviselőknek, majd három hét után kézhez kapták privilégiumlevelüket. Nem merült fel gyanú, hogy bárminemű változás történt volna az Iejaszu alatti állapothoz képest. Az angolok még a megkapott kiváltságlevelet sem vizsgálták meg. Edóból Adams birtokára mentek vendégségbe. Itt kapták meg a hírt Wick­hamtől: az uralkodó megtiltotta, hogy ír Miakóban [Kiotó - Sz.G.], Oszakában és Szakaiban japánok külföldiektől bármilyen árut vásároljanak",8 3 Ennek hallatára 80 Cooper, 1965 279-280. 81 Saris, John: i.m. 195. 82 Saris, John: i.m. 185. 83 Cocks, Richard: i.m. 1. kötet 183.

Next

/
Thumbnails
Contents