Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szommer Gábor: Angol-holland kereskedelmi versengés Japánban (1613-1632) 849
858 SZOMMER GÁBOR Európa borsfogyasztását 1600 körül évi 2 millió kg-ra teszi.3 4 Ezt az adatot pontosítja a Kelet-indiai Társaság egyik vezetőjének 1620-ban írt műve. О évi 6 millió fontnyi fogyasztásról számol be, amiből 400.000 fontot Angliában használtak fel.35 Mivel Ázsia sok területén termesztett növényről van szó, ehhez minden, a Távol-Keleten jelen lévő európai ország hozzájuthatott. A portugálok saját részüket főleg az indiai Malabar-partról és Maiakkából szerezték be, majd Goán keresztül szállították Európába. 1612 és 1634 között Goából évente átlagosan 8797 métermázsa jutott Lisszabonba.3 6 Kezdetben az angol és holland társaságok is főleg borsot próbáltak meg beszerezni. A VOC által Európába vitt áruknak 56,45%-a volt bors 1619 és 1621 között.3 7 Az angolok a Kelet-indiai Társaság Első Utazása során szinte csak borsot vittek haza, ám ekkor még jelentős nehézségeket okozott annak eladása. A század közepe táján váltak az angol szállítmányok egyre kisebbé, míg a hollandok fokozták borskereskedelmüket. A17. század közepén már a VOC elégítette ki az európai igények közel 50%-át.3 8 Arra, hogy az európai kereskedők ilyen nagy energiát fektettek a bors beszerzésébe, az otthon elérhető hatalmas haszon ad magyarázatot.3 9 A fűszerek között jelentőségében a második helyen a Maluku-szigeteken beszerezhető termékek álltak: a szegfűszeg és a szerecsendió. Ezt a területet a hollandok igyekeztek teljesen az ellenőrzésük alá vonni, fegyverrel szorítva ki a por- j tugálokat, a később megjelenő spanyolokat és angolokat pedig igyekeztek minél inkább gátolni az itteni kereskedésben. Ez utóbbit eleinte a bennszülöttek fenyegetésével és elriasztásával próbálták elérni, ám ha a közelben angol hajó horgonyzott, a helyiek igyekeztek titokban kereskedni. A hollandoknak két érve volt: egyfelől arra hivatkoztak, hogy „minden nép a Maluku-szigeteken örökös szerző- j dést kötött velünk az összes szegfűszegükre 50 reál áron a 200 eattie-s baharért, • cserébe azért, hogy kiszabadítottuk őket a spanyol szolgaságból".4 0 Másfelől az ; angoloktól azt követelték, hogy vállaljanak részt a spanyolok elleni harcban a Távol-Keleten. Erre az angolok, a kereskedés szabadságát hangoztatták, valamint Drake utazására hivatkoztak: „[Ternata királya - Sz.G.] azt is megígérte, hogy más mindenkitől megvonja a kereskedelmi engedélyt... A szigeten való kereskedés 34 Braudel, Fernand: Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus, XV-XVIII. század. A mindennapi élet struktúrái: a lehetséges és a lehetetlen. Budapest, 1985 227. (A továbbiakban Braudel, 1985) 35 Mun, Thomas: i.m. 36. 36 Disney, Anthony. Twilight of Pepper Empire. Cambridge, Mass., 1978 162. 37 Glamann, Kristóf-. Dutch-Asiatic Trade, 1620-1740. The Hague, 1958 13. 38 Furber, Holden-, i.m. 236. 39 Egy zsák bors ára Bantamban ritkán ment 2 reál fölé. Ha beszámítjuk a helyi vámokat és elvégezzük a megfelelő átszámításokat, akkor egy font bors árára kb. 1, 85 pennyt kapunk. A szállítási és egyéb költségek bekalkulálásával, a bors Angliába szállítva fontonként 6-6, 5 pennybe került. Ezzel szemben Mun adatai szerint egy font borsot 20 pennyért lehetett eladni Angliában. Vö. Mun, Thomas: i.m. 20. 40 Saris, John-, i.m. 106. A bahar és a catty az egész Távol-Keleten használt mértékegységek voltak, azonban területenként különböztek. Pl. 1 bahar Bantamban kb. 135 kg volt, míg Goában kb. 230 kg. A catty, régiónként eltérően 0.6 és 1.3 kg közti tömegeket jelölt. Az idézetre vonatkozóan: 1 bahar=120 kg.
