Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szommer Gábor: Angol-holland kereskedelmi versengés Japánban (1613-1632) 849
850 SZOMMER GÁBOR tekinthetjük át a két kereskedelmi ügynökség történetének fontosabb állomásait, valamint a Japánban folyó kereskedelmi tevékenység sajátosságait. * * * A 17. század első harmadában az európai országok közül négy játszott meghatározó szerepet a távol-keleti tengereken: Portugália, Spanyolország, Anglia és Hollandia. Noha rajtuk kívül más nemzetek is képviseltették magukat, ezek jelenléte nem volt jelentős. A franciák 1601-ben indítottak egy sikeres kereskedelmi utazást a Fűszer-szigetekre, míg a dánok 1616-ban hoztak létre saját társaságot (Dán Kelet-indiai Társaság), azonban egyik próbálkozás sem volt mérhető a fenti négy ország súlyához a térségben. Az európaiak közül először a portugálok találták meg az Ázsiába vezető tengeri utat.4 A 15. század folyamán egymást követték expedícióik Afrika partjai mentén, míg végül Vasco da Gama, a Jóreménység-fokot megkerülve eljutott Indiába (1497-98). Hamarosan sorban foglalták el a térség stratégiailag fontos pontjait: Goa (1510), Malakka (1511), Hormuz (1515). 1517-ben portugál hajók jelentek meg Kínában is, ám tartós kereskedelmet csak azután sikerült kiépíteniük, hogy Makaóban állandó telepet létesíthettek (1557). A fenti próbálkozások mellett a ' Maluku-szigeteket (más néven a Molukkákat) is célba vették a portugálok, ám ( itt nem sikerült tartósan berendezkedniük. A gyors portugál sikerek alapja a tengeri fölény megteremtése volt, azáltal, 1 hogy hajóikat jelentős tüzérséggel szerelték fel. Egyes ázsiai országokban ugyan gyorsan elterjedt a tűzfegyverek használata (helyenként még a gyártása is), de az ázsiai hajótípusok nem tették lehetővé, hogy tömegesen használjanak rajtuk ágyúkat. A technikai fölényt azonban szárazföldön már nem lehetett érvényesíteni, emiatt a portugálok nem is tudtak nagyobb összefüggő földterületet elfoglalni. Emellett az ilyen jellegű hódításokat az ázsiai hadseregek hatalmas méretei is lehetetlenné tették. A portugálok — mint később a többi európai hatalom is — az alkalmasnak tartott településeken telepeket, ügynökségeket hoztak létre. Ezek többsége kereskedelmi céllal alakult, de elláthattak igazgatási feladatokat is, bennük helyenként kisebb-nagyobb haderő is állomásozott. A fentiek miatt, a portugál dominanciát a térségben komolyan csak egy másik európai hatalom veszélyeztethette. A második Távol-Keleten terjeszkedő európai hatalom Spanyolország volt. Ok — mivel Afrika mentén a portugálok nyomultak előre — már a 15. században is nyugat felé próbáltak meg ide eljutni. Az első eredményes kísérletük Magellán nevéhez fűződik, aki mind a Maluku-szigeteken, mind a Fülöp-szigeteken járt. Utazása révén a spanyolok az utóbbi területet jelentős aranykitermelő vidéknek ismerték meg.5 1564-ben kezdték elfoglalni a szigetcsoportot, ami a legjelentősebb hódításuk lett a térségben. 4 A portugálok távol-keleti fellépéséről bővebben Id. Boxer, Charles Ralph: Four Centuries of Portuguese Expansion, 1415-1825. Johannesburg, 1963; Furber, Holden: Rival Empires of Trade in the Orient, 1600-1800. Minneapolis, 1981 22-27.; Boxer, Charles Ralph: Thre Portuguese Seaborne Empire. London, 1969; Hall, Daniel G:E::A History of Southeast Asia. New York, 1966 217-225. 5 Pigafetta, Antonio: A Föld első körülhajózása. Bp., 1924 54., 65.
