Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szommer Gábor: Angol-holland kereskedelmi versengés Japánban (1613-1632) 849
ANGOL-HOLLAND KERESKEDELMI VERSENGÉS JAPÁNBAN 851 A következő jelentkező Anglia volt. Noha a szigetországban már a 15. század végén célul tűzték ki a Távol-Kelet elérését (John Cabot utazása), ezt sokáig nem sikerült teljesíteni. A 16. század közepétől mind gyakrabban próbálkoztak, de kísérleteik útiránya különbözött az ibériai államokétól. Ezek az expedíciók nem hoztak sikert, mivel vagy északkelet, vagy északnyugat felé indultak, hogy Ázsia, illetve Amerika észak felőli megkerülésével jussanak el a kiszemelt területre.6 Az első angol utazás, amely elérte a Távol-Keletet, Francis Drake nevéhez fűződött (1577-80), aki a Föld körülhajózása során elhajózott mind a Maluku-szigetcsoportra, mind Jávára. Az angol jelenlét Ázsiában azonban csak a Kelet-indiai Társaság létrehozása után vált állandóvá. Az angol Kelet-indiai Társaság 1600-ban kapta meg kiváltságait. Ezek közül a legfontosabbak a következők voltak: a Távol-Kelettel folytatott kereskedés monopóliuma 15 évre; az első négy utazás visszatéréséig vámmentesség Angliában, valamint engedély bizonyos mennyiségű (kezdetben évente 30.000 £) nemesfém exportálására.7 A kormányzat azonban ezeket a jogosítványokat gyakran figyelmen kívül hagyta. Többször is királyi engedéllyel indultak angol hajók a Távol-Kelet felé.8 ( A Társaság fennállásának első éveiben nem rendelkezett állandó tőkével. Elkülönített utazásokat indított, amelyekre külön-külön kerestek befektetőket, 1 így mindegyik vállalkozásnak saját, külön kezelt pénzalapja volt. A rendszer legt főbb hátrányának az tekinthető, hogy nem sikerült összhangot teremteni az egyes expedíciók között. Az utazások vezetői saját belátásuk szerint dönthettek és gyakran saját vállalkozásuk érdekeit tartották elsődlegesnek, ami a Társaság eredményességének rovására ment.9 A fenti rendszeren 1613-ban változtattak: nem egyes i utazásokra lehetett pénzt befektetni, hanem meghatározott időtartamra. E szervezési probléma ellenére a Társaság számos ügynökséget hozott létre fennállásának első éveiben. Az elsők ezek közül a szumátrai Acehban és a jávai Bantamban voltak. Az 1610-es évek közepéig telep létesült Suratban (India nyugati partján), Masulipatamban (a Koromandel-parton, India keleti partvidékén), Pataniban és Ajutiában (Indokína), Makasarban (Celebes-sziget), Sukadanaban (Nyugat-Borneó) és Japarában (Kelet-Jáva). Ebbe az alapítási hullámba esett bele az említett hiradoi kereskedőtelep alapítása is Japánban. A 17. században azonban nemcsak az egyre jobban szervezett angol kísérletek veszélyeztették a portugálok vezető szerepét; mindinkább a hollandok je-6 Egész sor ilyen expedíció indult a 16. század második felében, ám egyik sem hozta a kívánt eredményt. Elsősorban földrajzilag fontos felfedezések születtek. A 17. században is indultak vállalkozások, ám ekkorra már bebizonyosodott, hogy erre csak minimális kereskedelmet lehetne lebonyolítani. A kísérletekről fennmaradt útleírások nyomtatásban megjelentek: Hakluyt, Richard-, Principall Navigations. 10 kötet. 3. h.n, é.n. Emellett még jó összefoglalást ad: Sainsbuiy, Noel (ed.): Calendar of State Papers, Colonial Series, East Indies, China and Japan, 1513-1616. London, 1862. Az angol tengerentúli utazásokról részletesebben: Andrews, Kenneth Robert-, Trade, Plunder and Settlement. Cambridge, 1984 7 Sainsbuiy, Noel (ed.): i.m. 115-118. 8 Az adott kiváltságok megsértése volt 1604-ben Sir Edward Michelborne vállalkozása, valamint egy skót társaság létrehozására adott engedély. 9 Ilyen vetélkedés volt Sir Heniy Middleton és John Saris (a Hatodik és a Nyolcadik Utazás vezetője) között.
