Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Gebei Sándor: II. Rákóczi György szerepe a Rzeczpospolita felosztási kísérletében 801
II. RÁKÓCZI GYÖRGY LENGYEL POLITIKÁJA 845 A wehlaui békeszerződés utolsó két pontjában (21., 22. art.) a jelenlegi uralkodók, utódaik nevében is kötelezték magukat arra, hogy a paktumot minden esedékes alkalommal ratifikálják és esküvel megerősítik. János Kázmér és Frigyes Vilmos még egy nemzetközi garanciát is szükségesnek vélt a megállapodás életbe léptetéséhez. A magyar és a dán király, valamint az Egyesült Németalföldi Államok kezessége — úgy látszik — kellett a szerződő felek megnyugtatására.12 7 A ratifikációs okmányok brombergi (bydgoszczi) kicserélésével (november 9.),12 8 János Kázmér - Frigyes Vilmos személyes eskütételével a Rzeczpospolita állami létének egyik legkritikusabb szakasza lezárult, de a háború még nem fejeződött be. Károly Gusztáv Erdély és Brandenburg kiválása ellenére sem adta fel a diplomáciai ütközetet. Teljhatalmú követe, Gusztáv Lilliecrona 1657. október 6/16-ra tető alá hozta a lengyeleket komolyan aggasztó svéd-kozák szövetséget. A Kozák• földön, Korszunyban parafált szerződés a Zaporozsjei Had kívánalmainak a maximumát teljesítette, hiszen Svédország a kozákságot „szabad nemzetnek" (pro libera gente) ismerte el, minden ellensége ellen védelmet ígért (defendet contra omnes hostes), a Zaporozsjei Had országhatárának Lengyelország felől a Visztulát (ad ripam Vistulam), Litvánia felől a Berezinát (ad flumen Berezynam) fogadta el. A konföderáltak megegyeztek abban, hogy a svéd-lengyel békekötés egyik feltétele a svéd-kozák megállapodások érvényesítése lesz, azaz, a lengyelek pro liberó populo nyilvánítják majd a kozákokat és országukat. Svédország ellenszolgáltatásként a Zaporozsjei Had fegyveres erejére támaszkodhatott Oroszország kivételével (excepto Magno Duce Moschorum).129 A kozák fegyverekért folytatott vetélkedésben is alulmaradt Károly Gusztáv, mert Lengyelország is, Oroszország is kivédhetetlen nyomást gyakorolt a Hmel-I nyickij halála után hetmanságra választott Ivan Vigovszkijra. Moszkva az 1654. 1 évi egyesülésre, a Zaporozsjei Had esküjére, a kozákoknak engedélyezett privilé-I giumokra hivatkozva a svéd kapcsolatok azonnali felszámolását követelte. Alekszej Mihajlovics cár szavainak a súlyát az Ukrajnában, Belorussziában és Litvániában állomásozó orosz hadakkal nyomatékosította. Lengyelország a Zaporozsjei Hadat ugyancsak katonai fenyegetéssel, a lengyel-krími szövetséggel tartotta sakkban. A Zaporozsjei Had politikai illúziói ugyanolyan hamar szertefoszlottak, mint az erdélyi álom. Svédország az Oroszország és a Rzeczpospolita közé beékelt „Kozákország" politikai céljainak megvalósításához kézzel fogható segítséget nem tudott, de nem is akart nyújtani. Az Oszmán Birodalom és a Magyar Királyság érdekeit egyaránt sértő gyulafehérvári politizálás, II. Rákóczi György vágyálmainak papírra vetése, államszerződéssé formálása kitörési alternatívát kínált Erdélynek éppúgy, mint a Csigirinnek tetsző dolgok diplomáciai fixálása. Am a valóság, a lengyel, orosz expanziós törekvések elől kitérni nem lehetett. A Zaporozsjei Had ezredkörzeteinek földrajzi fekvése a kozákság orosz, illetve lengyel orientációját erősítette fel, ami a Dnyeperen inneni és túli, lengyel királyi és orosz cári fennhatóságot elismerő Zaporozsjei Had kettészakadásához vezetett. Ez a Dnye-127 Neuber: Der schwedisch-polnische Krieg 143. 128 Die Berichte des kaiserlichen Gesandten Franz von Lisola aus den Jahren 1655-1660. Hrsg.: A. F. Pribram In: Archiv für österreichische Geschichte Bd. LXX. Wien, 1887. 328-333. 129 Archiv JUZR III/6: 333-335. ,336-337.; Wibling: Diplomáciai okmányok II. Rákóczy György uralkodása történetéhez Történelmi Tár 1893. 700-701.
