Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Gebei Sándor: II. Rákóczi György szerepe a Rzeczpospolita felosztási kísérletében 801
846 GEBEI SÁNDOR peren inneni kozáktömeg alkotta a lengyel király utánpótlási bázisát 1658-tól kezdve, amellyel képes volt 1660-ig Svédországgal, 1667-ig Oroszországgal háborús félként helytállni. Összegzésként kiemelném, hogy a Rzeczpospolita 1656-57. évi felosztásának az ötlete és terve Stockholmból származott. A svéd-lengyel háború eredményességétől, illetve eredménytelenségétől függően jelentek meg Svédország oldalán a Rzeczpospolita felbontásában érdekelt vazallus államok: a lengyel vazallus Brandenburg-Poroszország, a török vazallus Erdély, az orosz vazallus Zaporozsjei Had (Ukrajna). A svéd ajánlatok hatására a vazallus államok mindegyike külön-külön bilaterális szövetséget kötött Svédországgal, sőt Erdély-Zaporozsjei Had paktuma is megszületett. Am ezek a diplomáciai kezdemények hármas vagy négyes szövetséggé, koherens koalícióvá — Svédország taktikázása miatt — nem fejlődhettek. A viszonylagos önállósággal rendelkező alattvaló államok státuszukat — a svéd nagyhatalom erejében vakon megbízva — a szuverenitás fokára szerették volna emelni, ami természetesen az érintett nagyhatalmak (Rzeczpospolita, Oroszország, a Habsburg és az Oszmán Birodalom) ellenállásába ütközött. Brandenburg poroszországi sikere sem Károly Gusztáv érdemének, hanem Ausztria-Rzeczpospolita politikai kombinációjának tudható be. A császárválasztás kimenetelét befolyásoló brandenburgi szavazattal egyenértékű pluszt Erdély sem, 1 a Zaporozsjei Had sem tudott felmutatni. A katonai vereségek utáni pártosodás, Erdély Habsburg- és törökpárti megosztottsága, a Zaporozsjei Had lengyel és oroszbarát differenciáltsága a szóban forgó nagyhatalmak expanzióját megkönnyítette. A szuverén államalkotás gondolatát a kudarcok felőrölték, az Erdélyben és Ukrajnában egyformán jelentkező belső széthúzás korábbi külpolitikai jelentőségüket , szüntette meg. Sándor Gebei LE RÔLE DE GYÖRGY RÁKÓCZI II DANS LES ESSAIS DE DIVISION DE LA RZECZPOSPOLITA (1656-1657) (Résumé) L'étude s'occupe de son plans politique et des son essai de division réelle de la République Nobiliaire Litouano-Polonaise. L'importance de l'étude est qu'elle présente les motifs des ambitions poltiques, des aspirations polonaise de György Rákóczi II. C'est un point très important, car il peut vérifier si la politique du prince de Transylvanie était juste ou injuste, ainsi que sa responsabilité, laissée en ombre dans la historiographie. Il devint évident en une année que les victoire militaires suédoises ne résultèrent pas des succès politiques attendus, il fallait chercher des alliés. Les négotiations et les contrats avec le prince électeur de Brandenbourg, Guillaume Frédérick (Königsberg = Królewiec, Marienburg = Malbork, Labiau = Labiawa) apportèren au "grand électeur" (elector) la Principauté Prusse, mais la diplomatie suédoise eut plus de difficultés avec György Rákóczi II. Principalement pour des raisons, car et la Rzeczpospolita et le Zaporogije (l'Ukraine), près de la Suède se présentait pour avoir le potentiel militaire de la Transylvanie. Les Polonais offrirent au début leur "meilleur voïvodie", ensuite la restitution des treize villes de Szepesség (tredecem civitates in comitatu Scepusiensi) en contrepartie de l'aide militaire du prince ou de leur subvention financière. La valeur de leur proposition fut augmenté remarquablement lorsqu'ils offrirent la couronne polonaise, premièrement au fils du prince, plus tard au prince même,
