Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Gebei Sándor: II. Rákóczi György szerepe a Rzeczpospolita felosztási kísérletében 801
834 GEBEI SÁNDOR Rákóczi, se a svéd titulusában ne említessék, úgy kell elrendezni, mintha a lengyel Korona nem is létezett volna.")9 9 Megkerülhetetlen a kérdés: miért éledt fel újra a kozákság izzó gyűlölete a ljachok iránt? Hasonló érzéseket és érzelmeket, féktelen rombolási vágyat csak a kozákháború nyitányán, 1648-49-ben lehetett tapasztalni. Oroszország 1656-ban végrehajtott politikai kurzusváltása — III. Ferdinánd közvetítésével Oroszország fegyverszünetben állapodott meg Rzeczpospolitával, miközben Oroszország hadat üzent Svédországnak — óriási felhördülést váltott ki Ukrajnában. A Vilnoban realizált orosz-lengyel fegyverszünet, az 1656 júliusától novemberig elhúzódó tárgyalássorozat a kozákság stratégiájáról tudomást sem vett, tehát a Zaporozsjei Hadnak is váltani kellett. Svédország felé a nyitás az orosz-svéd háború miatt elképzelhetetlen volt, koalíciós partnerként egyedül az Erdélyi Fejedelemség jöhetett szóba. Csigirinben megszületett a döntés: Oroszország-Ukrajna 1654. évi egyesülése nem bomlik fel, de az „átkozott ljachok ellen" folytatni kell a harcot. Hmelnyickij a kozákok elszántságát és eltökéltségét átérezve, egyéni sérelmét és bánatát félresöpörte, az Erdélyi Fejedelemséggel paktált le. Azzal az Erdélyi Fejedelemséggel alkotott ligát, amelynek katonái Szucsava ostromakor, 1653-ban Tyimofej fiát halálra sebezték. Rákóczi György politikai hibáit és mulasztásait boncolgatva határozottan kijelenthetjük, hogy az erdélyi fejedelem és a kozák hetman politikai célkitűzései divergáltak. A Lengyel Királyság megsemmisítésében érdekelt Zaporozsjei Had nem arra szerződött Rákóczi Györggyel, hogy a fejedelmet a lengyel trónra segítse, hanem arra, hogy a Lengyel Királyságot letöröljék a föld színéről, hogy a Lengyel Királyság még a titulusokban se maradjon fenn. A svéd ratifikáció elmaradása és a kozák célok ismeretének hiánya önmagában is elegendő ok ahhoz, hogy egy hadjárat kimenetelét kétségessé tegye. Mégis Rákóczi György legsúlyosabb mulasztása az európai politikai rendszer működésének helytelen felmérésében rejlett. A Rzeczpospolita felosztására létrehozott koalíció az európai nagyhatalmakat aktivizálta. Szilágyi Sándornak, a tekintélyes történésznek maximálisan igaza van abban, hogy Rákóczi „legnagyobb tévedése" az volt, hogy a nemzetközi következményeket rosszul mérte fel, abban viszont téved, hogy Rákóczi intervenciója indította el az addig „semleges országok" színrelépését.10 0 Amikor egy évvel korábban, 1655-ben Moldvában is, Havasalföldön is az erdélyi hadak teremtettek rendet és „Rákóczi-vazallusokat" juttattak a vajdai székekbe, a katonai akció megtorlatlanul maradt. Holott a térség jelenét-jövőjét formáló nagyhatalom, az Oszmán Birodalom közép-európai befolyása került veszélybe. Ez a fenyegetés azonban 1655-ben nem volt több, mint a birodalom belső válságainak egyike, amely országhatáron túli jelentőséggel nem bírt. 1656-ban a szituáció minőségileg megváltozott. A moldvai és havasalföldi támogatást is élvező Rákóczi a Zaporozsjei Haddal és Svédországgal katonai ligában egyesült Lengyelország felosztására. A Lengyelország elnyelésében közvetlenül érdekelt országok — Svédország kivételével — vazallus országok voltak, ám Brandenburg Svédország jóvoltából Poroszországban szuverén államisághoz jutott 99 Aktü JTJZR t. III. 586. 100 Szilágyi: II. Rákóczy György 173.
