Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Gebei Sándor: II. Rákóczi György szerepe a Rzeczpospolita felosztási kísérletében 801
II. RÁKÓCZI GYÖRGY LENGYEL POLITIKÁJA 817 A svéd pártütés hírére a litván nemesség egy része kitartott János Kázmér hűségén és Pawel Sapieha újonnan kinevezett hetman, Krzysztof Рас litván alkancellár vezetésével Breszt térségében, a svédektől és az oroszoktól sem háborgatott vidéken továbbra is fegyverben állottak. A Litván Nagyfejedelemséget egyformán sajátjuknak valló orosz és svéd győztesek között ádáz versengés kezdődött az alattvalók átcsábításáért. Alekszej Mihajlovics cár és X. Károly Gusztáv egymást túllicitálva igyekeztek befolyásukat növelni. Ez az adományozási kedv különösen szemet szúró a cár esetében, hiszen a rivális litvániai megjelenése előtt óvatosan, sőt szűkmarkúan osztogatta kegyeit. 1655 augusztusától felgyorsult ez a folyamat, a kancellária szériában bocsátotta ki a cári privilégiumokat. Az elmenekülő nemesek visszatérésére már nem számított, javaikat (házaikat, szántóikat, kaszálóikat, városi kedvezményeiket) Alekszej Mihajlovics cár szétosztogatta.4 5 ( A cár engedékenysége odáig terjedt, hogy Adam Sakowicz osmjani sztaroszta felvetéséről — egy mindenkitől független, Litvániából és „a lengyelek által elszakított Ukrajnából, Volhíniából és Podóliából" egyesült Litván Nagyfejedelemség létrehozásáról — is hajlandó volt eszmecserét folytatni.46 Ugyanakkor türelmetlensége és haragja Janusz Radziwill ellen azonnal fellobbant, mert a Kiejdanyban kiadott leveleit „a svéd király és a Litván ! Nagyfejedelemség főhetmanja, vilnoi vajda" szignatúrával látta el. Liharjov követ [ a cári ukáznak megfelelően négyszemközt kifejtette Radziwiïïnek, hogy ilyen igazságtalanságot többet ne kövessen el, mert „Wilna a svéd királyé soha nem volt" ' (nyikoli nye bivala za szvijszkim koroljem), a svéd király ilyen címet soha nem adományozhatott, erre csak a hatalmas cárnak van joga. Onkényeskedésével a svéd-orosz békét ne veszélyeztesse. A vilnoi vajda titulus használatának egyetlen I feltétele van — hangzott el a csábító ajánlat —, ha J. Radziwill „cár őfelsége keze . alá" húzódik. Tíz napig (augusztus 18/28) - augusztus 18/szeptember 8.) győz-I ködték egymást az orosz-litván felek, minden eredmény nélkül.47 A soron következő veszekedés már de la Gardie és Jakov Cserkasszkij bojár között zajlott, mégpedig amiatt, hogy a svéd tábornagy Druja városának bevételéről tájékoztatta az orosz hadak jobbszárnyának parancsnokát. Cserkasszkij dühösen és szemrehányóan válaszolt. Tudhatná a generális, hogy „Druját, Driszát, Glubokojet már 1654-ben Vaszilij Seremetyev bojár vívta meg", lakosai cári hűségre tértek. Hogyan lehetséges az, hogy a svéd sereg cári területeket foglal el? S egyáltalán, hogyan mertek a svéd csapatok Kownoba, ugyancsak cári városba bevonulni?48 A sűrűsödő konfliktusok egyelőre — a lengyelországi események miatt — robbanáshoz nem vezettek. Károly Gusztáv sikereinek a csúcsán állt ekkor. Kiüldözte János Kázmért országából (Sziléziába, a Waza-család opolei birtokára menekült) és 1655. október 19-én belovagolhatott az ősi lengyel koronázó városba, Krakkóba, megpihenhetett a királyi várban, a Wawelben. A kis-lengyelországi vajdaságok (a krakkói, a sandomierzi, a lublini) képviselői egymás után Károly „ha-45 AVK t. XXXIV 47-59. 46 Russzko-belorusszkije szvjazi 362-365., 367-368., Zaborovszkij: Velikoje Knyazsesztvo Litovszkoje i Rosszija 80-101. 47 Zaborovszkij: Velikoje Knyazsesztvo Litovszkoje i Rosszija 22-33. 48 Szoloujov: Isztorija Rossziji V/10. 649.
