Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Gebei Sándor: II. Rákóczi György szerepe a Rzeczpospolita felosztási kísérletében 801

818 GEBEI SÁNDOR talma és protekciója alá" kívánkoztak, a ruszfoldi (= lvovi) és a volhíniai vajdaságok szószólói „a Moszkva és a kozákok által elvett földek" visszavétele és a tulajdonosoknak való visszajuttatása feltételével tették le a hűségesküt. Az északi katona-király mindenkor és mindenben a maximumot óhajtotta, határozottan és gyorsan cselekedett. Október 30-ra az „üres" = király nélküli Lengyelország szenátorait és a szejmikek (vajdasági vagy tartományi gyűlések) választott követeit királyválasztó szejmre parancsolta Varsóba. Természetesen saját magát szánta a háború sikeres lezárásaként a lengyel trónra. Ambícióit már a Balti-tenger svéd beltengerré változtatásának programja sem elégítette ki, kontinentális birodalom megteremtéséről álmodozott. Dédelgetett tervének realizálásában megbízható tanácsosa az új kancellár, Eryk Oxenstierna — a több évtizeden át kancellár Axel Oxenstierna fia — lett. Az átrajzolt térkép szerint a lengyel Livónia, Kurland, a lengyel királyi vazallus ország, Poroszország az új Svédország szerves részét alkotta, de annektálandó területnek számított Nagy-Lengyelország (Poznan központtal), Mazóvia (Mazowsze) és a Litván Nagyfejedelemség északi része is. A maradék Lengyelországból Brandenburg, Erdély, a Zaporozsjei Had és 3-4 tartományúr számára szabott volna ki javadalmakat.49 Érzékelhető, hogy a „világ rablója" (razbojnik swiata) — X. Károly nagy ellenfelének, St. Czarnieckinek, az elözönlés időszak hősének szavai — alaposan ' felkészült minden lehetőségre. 1655-ben, amikor a svéd hadsereg minden külső \ segítség nélkül alaposan elbánt Lengyelországgal, a megszerzett zsákmányon osztozkodni nem kívánt, ill. csak „morzsákkal" jutalmazta potenciális partnereit. 1 Am ezek a „morzsák", például Erdély esetében, a meg nem szerzett területekből való részesedést jelentették. Ez a svéd „nagylelkűség" egyidejűleg mégis azt sugallta a lengyelországi szomszédoknak, hogy reális sanszuk nyílott az osztozkodásra. Rzeczpospolita felosztásának elvi lehetősége a gyakorlati megvalósítás útjára , akkor terelődött át, amikor Károly Gusztáv a királyválasztó szejmmel és Czçstochowa ostromával kudarcot vallott. Hiába fenyegette meg a szejmtől távolmaradókat a svéd király birtokaik elkobzásával. A hiányzók kikezdhetetlen érvekkel — betegség, bizonytalan közállapotok, katonai szolgálati helyen való tartózkodás stb. — hozakodtak elő. Amíg az alkotmányozás útján okozott bosszúságot a lengyel nemesség passzív ellenállásának tudhatjuk be, addig a czçstochowai kegyhely, a pálosok kolostorának svéd ostromával (1655. november 18-december 27.) a lengyel társadalom (nemcsak a nemesség!) aktív ellenállását váltotta ki.50

A kolostor megóvása nem is annyira a hadi dicsőséget, hanem a morális győzelmet, a katolicizmus protestantizmus feletti fölényét hirdette. János Kázmér Sziléziából küldött üzenete, opolei kiáltványa ekkor hatott igazán. Lvov és Gdansk városa eltökélten dacolt az ellenséggel, Jerzy Lubomirski a királyhű lengyel egységeket, Pawel Sapieha a litván csapatokat gyűjtötte egybe a Lublin- Zamoác-Breszt háromszögben, a hegyi falvak lakosaiból gerilla csapatok szerveződtek. A hazafias lelkesedés János Kázmér hazatérésével még magasabbra csapott. 1656. február 9-i Lvovban tett ünnepélyes fogadalmával a lengyel-litván nemesség lelkiismeretét életre keltette, 49

Kubala: Wojna szwecka 149-150. 50

Uő. 179-182., Halecki: A nyugati civilizáció peremén 147.; Neuber A.: Der schwedisch-polnische Krieg und die österreichische Politik (1655-1657) Prag, 1915. 17.