Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Gebei Sándor: II. Rákóczi György szerepe a Rzeczpospolita felosztási kísérletében 801
II. RÁKÓCZI GYÖRGY LENGYEL POLITIKÁJA 813 augusztus végére történt meg, ellenben a podóliai részekkel nem boldogult a B. Hmelnyickij - V Buturlin kozák-orosz vezérpáros. Még azzal is megpróbálkoztak, hogy — cári jóváhagyással — Kamenyec-Podolszkra közvetett úton mérjenek csapást. Ugyanis Lvov kereskedővárossal és erősséggel való leszámolás Kamenyec teljes elszigetelését jelentette volna a belső területektől. Lvov sikeres ostromával egy csapásra két rendkívül fontos lengyel város kerülhetett volna cári fennhatóság alá. Alekszej Mihajlovics cár legnagyobb csodálkozására, de döbbenetére is, a parancsnokok a kijelölt célpontokkal nem boldogultak. Mindegyikük a másik felet okolta a kudarcért az 1655-ös kampányidény végén. Valószínűnek látszik, hogy a Belorussziában és Litvániában elért fényes sikerek — 1655 végére 26 litván helység önként, 68 pedig katonai akció eredményeképpen lett cári alattvaló3 2 — egyik oldalról elhalványították a cár haragját, másik oldalról viszont egy újabb nemzetközi bonyodalom terelte el figyelmét Ukrajnáról. Svédország is részt követelt magának a „lengyel zsákmányból". 1655 nyarán az új svéd uralkodó, Károly Gusztáv (Wittelsbach von Pfalz-Zweibrücken) megbízottja egy javaslatot és egy kérést terjesztett Alekszej Mihajlovics cár elé. Az ambiciózus „északi Nagy Sándor" Svédország-Oroszország közötti „örök végzés" megerősítését javasolta a korábbi feltételekkel (1617. Sztol-1 bovo). Kérése viszont arról árulkodik, hogy az orosz katonai sikerek egyáltalán I nem kerülték el a figyelmét, a Livóniáért való aggódás sejlik fel mögötte. Arra kérte a cárt, hogy Oroszország ne támadja meg a Kurlandi Hercegséget, mert Kurland Svédország barátja. Minden oroszok cárja azonnal visszautasította a kérést az alábbi indoklással: a herceg, annak dacára hogy a lengyel király alattvalója, arra kötelezte magát, hogy az orosz-lengyel háborúban a lengyel királynak nem nyújt segítséget országának megkímélése fejében, de ígéretét nem tartotta meg. Nagyon sok kurlandi idegen (nyemec = német = idegen) esett orosz fogságba, sőt jelenleg is folyik a kurlandiak lengyel zsoldba fogadása, mintha saját akaratukból szegődnének szolgálatba.33 A Kurland melletti kiállás valójában a Livónia miatti svéd nyugtalanságot tükrözte, hiszen Polock és Vityebszk elfoglalása a Dvina folyó ellenőrzését, ily módon a folyó torkolatában fekvő Riga helyzetét alapvetően befolyásolta. (Rigából a svédek évente több mint 60 ezer „hajófontnyi" (shippound = 320 font) lent és kendert exportáltak a gabona, a prém, a viasz, az állatbőrök, a faggyú stb. mellett.)34 Nem véletlen tehát, hogy Károly Gusztáv már 1654 decemberében elkötelezte magát a háborúra, csak azt nem döntötte el, hogy csapatait a lengyelek vagy az oroszok ellen vezényelje. Az igazi veszélyt kétségtelenül Oroszország jelentette, ám a Lengyelországgal való leszámolás fontosabb volt. Egyrészt azért, mert János Kázmért (Wazadinasztiabeli) a svéd trónutódlási jogáról lemondásra kényszeríthette, másrészt azért, mert a lengyel tengerpart elhódítására most nyílott kedvező alkalom, harmadrészt azért, mert Lengyelország katonai veresége a svéd befolyási övezetet 32 Bantüs-Kamenszkij N. N: Obzor vnyesnyih sznosenyij Rossziji csaszty III. Moszkva, 1897. 130. 33 Vityebszkaja sztarina IV/2. 41^12. 34 Attman A: The Russian Market in World Trade 1500-1860. In: Scandinavian Economic History Review 1981. (t. 29.) 13.
