Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Gebei Sándor: II. Rákóczi György szerepe a Rzeczpospolita felosztási kísérletében 801

806 GEBEI SÁNDOR peren inneni részeket, mert a kozákok eltávolodtak a biztonságos folyótól, veszélytelenek lettek, „mint hal a szárazon."1

4 A kikényszerített megegyezés, az 1638. évi Ordináció, az állam és a kozák had közötti viszonyt újra szabályozta, de facto súlyosbította 1625-höz képest. A 6 ezres létszám és a zsold nominális nagysága megmaradt, viszont az önigazgatás és önkormányzat jelentősen csorbult. Most már nem a választott parancsnok, a hetman állt a lajstromozottak élén, hanem a király megbízottja, a komisszár. Ugyancsak kinevezéssel kerültek az ezredek élére az ezereskapitányok, mégpedig iz rodovitoj slachti (a nemesi származásúak közül). A cserkasszi, a perejaszlavli, a kanyevi, a korszunyi, a belocerkovi, a csigirini ezredek tartózkodási és állomásoztatási helyét a cserkasszi, a kanyevi és a korszunyi királyi birtokokon és „egyéb határ menti városban" jelölték ki. (w inszych miastach,..., nie mieszkali i dóbr swoich w miastach tam nie mieli)15

A megtorlásnak ezzel nem volt vége. Sőt, 1638. után kezdődött meg leplezetlenül az ukrajnai, kozákgyanús jobbágyság üldözése, a legyőzött lajstrombeli kozákok zaklatása, privilégiumaik nyírbálása. 1638-ban keltezték azt a levelet, amelyben a belgorodi (orosz) vajda „a lengyel, litván emberek" kegyetlenkedéseiről számolt be. Trjochtyemirovot — ez volt a felkelés tűzfészke — hamuvá égették, sok egyéb településről elűzték a lakókat és pusztasággá változtatták. A pravoszláv „vallást megsértik, a templomokat feldúlják", a kozákok és a parasztok élésraktárait (horomi) kifosztják, családtagjait bán- \ talmazzák, „lőport szórnak az ingükbe és meggyújtják" és más hasonló szörnyűséget követnek el.1

6 A fizikai megsemmisítés elől több ezren Oroszországban kerestek és találtak menedéket, ami az orosz-lengyel viszonyt, az 1634. évi államszerződést ásta alá. Hogy nem robbant ki az orosz-lengyel háború már az 1640-es évek elején, annak i az a magyarázata, hogy IV Ulászló lengyel király egy olyan törökellenes európai keresztény koalíció megszervezésén fáradozott, amelyhez Oroszország is csatla- : kozhatott volna. Moszkvának is létérdeke fűződött ahhoz, hogy a krími tatárok pusztításaitól megszabaduljon. A lengyel király nagyszabású tervét a lengyel-litván országgyűlés, a szejm meghiúsította, mondván, hogy a király alkotmánysértést követett el. Valóban, a szejm engedélye nélkül toboroztatott külföldön katonákat és a szejm megkerülésével mozgósította a lajstromozott kozákokat. IV Ulászló megbízólevelével tevékenykedő csigirini századost, Bogdan Hmelnyickijt az államhatalmat reprezentáló ukrán panok letartóztatták, birtokát elkobozták, feleségét elrabolták, fiát — állítólag — megölték. Maga Hmelnyickij is kalandos körülmények között menekült meg a kivégzéstől. A szabad kozákokhoz menekülése után 14

Okolski Sz.: Diariusz transakcyi wojennej miçdzy wojskiem koronnem a zaporoskiem, In: Memuarü II. 213. ,218-219. 15

Ua. 278-279., Vosszojegyinyenyije Ukrainü sz Rosszijej. Dokumentü i matyerialü v trjoh tomah. t. II. Moszkva, Akagyemija Nauk SzSzSzR, 1953. 256-257. /Vosszojegyinyenyije/, Halecki O.: A nyugati civilizáció peremén. Budapest, Osiris-Századvég-2000, 1995. 143. 16

Memuarü II. 280.; Golobuckij V A.: Zaporozsszkoje kazacsesztvo Kijev, Goszpolitizdat, USzSzR, 1957. 247. Matvej Stachorski és Krzysztof Rajecki lengyel követek 1647-ben 20 ezer szökött, volt lengyel alattvaló visszatelepítését követelték a cártól, mondván, hogy azok a szököttek az 1637-38. évi kozákfelkelés után menekültek orosz fennhatóság alá. - Apanovics Je. M.: Pereszelenyije ukraincev v Rossziju nakanunye oszvobogyityelnoj vojnü 1648-1654 gg. In: Vosszojegyinyenyije Ukrainü sz Rosszijej /Szbornyik sztatyej/. Kijev, 1954. 88.