Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Gebei Sándor: II. Rákóczi György szerepe a Rzeczpospolita felosztási kísérletében 801

II. RÁKÓCZI GYÖRGY LENGYEL POLITIKÁJA 807 bosszúhadjáratra indult Ukrajna belseje felé, ahol a lajstromozott ezredek sorban csatlakoztak hozzá. 1648 tavaszán soha nem látott tömeg gyúlt a kozák zászlók alá és fényes győzelmeket aratott a nemesi felkelők, majd a királyi reguláris seregek fölött (Zsoltije Vodi, Kor szuny). 1648-ban már nem a kiváltságosok és a kiváltság nélküliek között húzódott az elválasztó határ, hanem a lengyel-litván nemesség, a római katolikus és görög katolikus lakosság, valamint az ukrajnai, zaporozsjei kozákság, a jobbágyság, a pravoszláv vallásúak, a kis-oroszok, a nagy-oroszok között. Ezeket a gondolatokat hűen tükrözi Hmelnyickij körlevele. Azért fogott fegyvert a ljachokra (a lengyelek gúnyneve) — állította a csigirini századosból lett hetman —, mert azok „tűzzel vassal jöttek ránk, ... hamuba döntöttek mindent, jogainkat megsemmisítették." A kijevi, a halicsi, a volhíniai, a lvovi, a chelmi, a belzi, a podóliai, a peremisli, a msztyiszlavli, a vityebszki, a polocki területeket elragadták, az itt élőket „rabigába fogták". Hányszor meggyalázták a pravoszláv egyház papjait, ütötték-verték, megvérezték őket, hajukat, szakállukat kitépték. „... Vam s amy m vsvm Malorosijanam ot nich Poljakov... po sije vremja... obidy, tjazesti, ozloblenijai razorenija, ..." (nektek, mindnyájatoknak kis-oroszoknak a lengyelektől ez idáig sértések, nehézségek, gonosztettek, pusz[ títások jutottak). Amikor Csigirint, Trjochtyemirovot, Perejaszlavlot, Poltavát és , más városokat a Dnyeper mindkét oldalán elfoglaljuk, akkor predkovecsnuju otcsiznu nasu (őseink szülőföldjét) vesszük vissza. „Jobb és hasznosabb nekünk a szent pravoszláv hitért és hazánk egységéért a harcmezőn fegyver által meghalni, mint házainkban legyőzöttként élni" - lelkesítette mindenre elszántan Hmelnyickij a pravoszláv kis-oroszokat.1' Ez az ideológiai alap a délkeleti végek lakosságát eggyé forrasztotta, Ukrajna népessége egyöntetűen, kozákként lépett fel a lengyel nemességgel szemben. A katonai győzelmek eredményeképpen Hmelnyickij 1649-ben már saját, kozákál-1 lam alapításáról tárgyalt a király és a respublica képviselőivel. A diadalittas kozákvezér feltételeit szégyenszemre el kellett fogadnia Varsónak, fejet kellett hajtania az új erőviszonyokat tükröző ukrajnai rendszer előtt. A lengyel-kozák békét Zborovban parafálták 1649. augusztus 8/18)-án. Eszerint a Zaporozsjei Had létszámát 6 ezerről 40 ezer lajstromozottra módosították a kozák kiváltságok (hetmanválasztás, sztarsina = főtisztek választása, önigazgatás, saját bíráskodás, adómentesség, tulajdonjog) visszaállításával. Minden Ukrajnában szokásos tisztséget (pl. a város elöljáróit) csak pravoszláv vallású ember tölthetett be, Ukrajna ügyeit a Rzeczpospolita szenátusában a kijevi metropolita képviselte. A zborovi paktum legfontosabb határozata „a Kozákország", a hetmanátus területére vo-17

Aktü, otnoszjascsijeszja к isztoriji Zapadnoj Rossziji t. V SPB., 1853. 78-83. /Aktü ZR/ Grondski S.: História belli. Cosacco-Polonici, (conscripta authore Samuele Grondski de Grondi anno MDCLXXVI) Pestini, 1789. 29-33. ,46. /Grondski: História belli/ Az 1648-as kozák rebellió 18 okát elemzi Grondski. Többek között a Zaporozsjei Had sérelmezte, hogy parancsnokaikat a lengyel komisszárok nevezik ki, a kozák ezredek elhelyezkedését és feladatait ők határozzák meg. A krími és a török portyák megakadályozására és a Dnyeper ellenőrzésére a lengyelek — közel a zuhogókhoz — felépítették Kodak várát. A határvédelemre hivatkozva a kozákok halászatát és vadászatát korlátozták, az engedélyek fejében részesedést követeltek a zsákmányból. A kozákok fiait csak külön pénz lefizetése ellenében írták be a lajstromba, egyébként a kozákok családtagjait szolgáltatásokra, mint a szántó-vetőket, kényszerítették. stb.