Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Gebei Sándor: II. Rákóczi György szerepe a Rzeczpospolita felosztási kísérletében 801

II. RÁKÓCZI GYÖRGY LENGYEL POLITIKÁJA 805 jelen határozat (1625. évi kurukovoi egyezség - G.S.) minden, vagy akár egyetlen pontjában is, akkor adományozott jogaik és szabadságaik megsemmisülnek..."11 Az 1637-38. évi kozákfelkelés valóságos polgárháborúba torkollott. A lengyel és a kozák fél egymást vádolta a szerződés pontjainak be nem tartásával, s így a fegyverekre bízták a döntést. Nagyon érzékenyen érintette a szabad és a lajstromozott kozákokat egyaránt a Dnyepert ellenőrző Kodak várának felépítése, hiszen a jövedelmező tengeri akciók meghiúsultak miatta. Már 1635-ben elfoglalták és lerombolták a szabad közlekedést akadályozó erősséget a kozákok, ami tulajdonképpen az államnak küldött hadüzenettel ért fel. Mivel a lajstromozottak szerződésben vállalt kötelezettségüknek nem tettek eleget — legalábbis a hivatalos indoklás szerint —, ezért a király és a respublica a szolgálatukba állított kozákokat szabadságjogaik elveszítésére ítélte. A Pavljuk és Osztranyenko által irányított tiltakozás minden elégedetlenkedőt fegyverbe szólított, a zaporozsjeieket (a szabadokat) is csatlakoztatta. Ha hihetünk a lengyel forrásoknak, már ekkor megfogalmazódott a másfél évtized múlva bekövetkezett kozák stratégia. Összefogva a doni kozákokkal és a krími tatárokkal ki kell kényszeríteni a Rzeczpospolitától, hogy az a kozákságot Ukrajnával egyetemben orosz cári alattvalónak engedje át.12 Miközben Stanislaw Koniecpolski, a lajstromozott sereg királyi hadbiztosa az Ukrajnában lévő csapatok mozgósítását elrendelte, nem mondott le a lázadók meggyőzéséről sem. Amnesztiát ígért azoknak, akik két héten belül elhagyják a törvény ellen vétőket, de ez a taktikai lépés nem hozta meg a várt sikert. Eredményesebbnek mutatkozott a magánfoldesúri parasztok katonának verbuválása, akik anyagi kedvezményekért hajlandóak voltak a kozákok ellen harcolni, legalábbis az első ütközetig. Erre a következtetésre Koniecpolski embertelen parancsa szolgáltatott alapot. A parancs értelmében: ,,a lázadók gyerekeit és feleségeit büntessétek meg, házaikat romboljátok szét, mert jobb ha csalán nő azokon a helyeken, minthogy sokasodjon király őfelsége és a Rzeczpospolita ellensége.'13

A háború kegyetlenségére jellemző, hogy „majd minden helyen... maguk a panok (lengyel főnemesek - G.S.) is megbüntethették engedetlen alattvalóikat, kit halállal, kit vagyonelkobzással" sújtottak. Mikolaj Potocki, Jeremi Wisniowiecki magánhadserege, valamint az ukrán vajdaságok nemesi felkelőinek ereje is szükséges volt Pavljukék 20 ezres hadának legyőzésére. Érdekes momentumra irányítja figyelmünket az a kommentár, amelyet egy résztvevő (Szymon Okolski) a lengyel győzelemhez fűzött. A kozákok dicsőségének kovácsa (kuznyica szlávi) nem más, mint a Dnyeper, a Don, vagyis a víz, a mocsár. „Víz mellett (a kozák) igen erős, találékony, nagy tettekre képes, de nélküle süket és néma,..., ezért a tél, amikor nem lehet a folyó mögé rejtőzni és elbújni, kegyetlen ellenség a kozáknak,..., míg a tavasz, a nyár és részben az ősz, számára a kenyér, a gazdagság és a jólét." Azért sikerült „lecsendesíteni és megbékíteni" a Dnye-n. Memuarü, otnoszjascsijeszja к isztoriji Juzsnoj Ruszi Vüpuszk II. /pervaja polovina XVII sztoletyija/. Kijev, 1896. 145-147. /Memuarü II. /; Archív Jugo-Zapadnoj Rossziji, izdannüje Komiszszijeju dija razbora drevnyih aktov, szosztojascsej pri Kijevszkom, Podolszkom i Volünszkom general-gubernatore III. rész, 1. kötet. Kijev, 1863. 289-292. /Archív JUZR III/l. / 12

Memuarü II. 174. 13

Ua. 175.