Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Szent Ferenc követői vagy a szultán katonái? Bosnyák ferencesek a hódoltsági misszióban 747
SZENT FERENC KÖVETŐI VAGY A SZULTÁN KATONÁI? 787 mint kolostorra emlékeztető épületben. Ezenkívül — mint Fojnicában — gyakran vendégházat építettek a kolostor mellé, és magába a kolostorba igyekeztek nem beengedni a török „vendégeiket", akik vad lármájukkal megzavarnák a szerzeteseket és mindent ellopnának15, 7 . A fojnicai kolostor egy szép völgyben feküdt az országút mellett, ezt azonban a barátok a 16. században a törökök túl gyakori látogatásai miatt el kellett, hogy hagyják. Paolo da Rovigno, aki pápai ferences vizitátorként 1640-ben kereste fel a kolostort, az új épületet „lehangolónak" találta, és úgy érezte benne magát, mintha „börtönben volna", - így védekeztek a szerzetesek a törökök ellen.158 A törököknek a vallásuk ugyan tiltotta a borivást, de a kolostorok felkeresése az ajándékok kicsikarásán kívül a részegeskedésre is kitűnő alkalmat nyújtott a számukra, néha pedig a felhevült török katonák többet akartak, mint bort. A ferences kolostorokban nőket hiába kerestek volna, de arra akadt példa, hogy „török módra" akartak megerőszakolni egy fiatal fiút. A későbbi belgrádi püspök, Marino Ibrishimovich da Posega számolt be arról 1633-ban írt levelében a Hitterjesztés Szent Kongregációjának, hogy hét török kereste fel a fojnicai kolostort, a boszniai rendtartomány székhelyét. Miután bőségesen ettek-ittak, — nyilván részegségükben — megtámadták a kolostorban szolgáló egyik fiatal fiút, akit már i meg is kötöztek, hogy szodomiát kövessenek el rajta, - amikor a fojnicai gvárdián többekkel odasietett, hogy kiszabadítsa az áldozatot, a törökök ledöfték, és a gvárdián a levél elküldésekor is élet és halál között lebegett159 i A bosnyák ferencesek nemcsak (bár mint láttuk, általában igencsak egyoldalú) „meghitt" viszonyt alakítottak ki a törökökkel, de — bármilyen meglepőnek tűnik is ez az első hallásra! — közülük nem kevesen fel is vették az iszlám vallást. Amikor 1631-ben Rómában járva a bosnyák világi pap misszionárius, Don Simone Matkovich arról számolt be Hitterjesztés Szent Kongregációjának, hogy a megfelelő katolikus püspök hiánya miatt (ezért jó lenne kinevezni egy nem ferences bosnyákot e tisztségre...) Boszniában igen sokan folyamatosan áttérnek az iszlám hitre, akkor természetesen a saját, annyiszor meghiúsult püspöki ambícióihoz keresett újabb érveket, de ugyanakkor egy valóban zajló folyamatról tájékoztatta a bíborosokat.160 A ferences misszionáriusok természetesen a katolikus hit terjesztői voltak, azonban a boszniai több évszázados iszlamizáció általános tendenciája őket és a családjukat is elérte. A szultán európai tartományai közül — a huszadik század végéig kiható erővel! — Boszniában haladt leginkább előre az iszlamizáció. A középkorban a bosnyák királyság lakóinak jó része a bogumil eretnekséget követte, emiatt a katolikus és a görögkeleti egyház gyengébb volt, mint a többi balkáni országban, kevesebb ellenállást fejthettek ki az iszlám terjedésével szemben. A kényszerből vagy megalkuvásból, a pénz- és gyerekadót elkerülendő, iszlám hitre tért bosnyák parasztok még nemzedékeken keresztül őrizték a keresztény vallás emlékét, meg-157 I. Andric: i. m. 82. 158 Stipan Zlatovic: Izvjestaj о Bosni god. 1640. о. Pavla íz Rovinja. Starine JAZU (Zágráb) XXIII (1890) 24. 159 APF SOCG Vol. 151. Fol. 398. 1633. október 10., Fojnica. 160 APF SOCG Vol. 391. Fol. 9. +17/v.
