Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Szent Ferenc követői vagy a szultán katonái? Bosnyák ferencesek a hódoltsági misszióban 747
786 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY küldött panaszai szerint — szégyellte a ferencesek barátcsuháját, nem is ezt viselte, hanem mindig török módra öltözött és csakis a törökök társaságában járt-kelt, a törökökkel együtt élte fel mindazt, amit a hívektől alamizsna formájában kapott.152 Az ilyen barátkozás a török katonákkal azután a katolikus egyházon belüli viták esetében, vagy a plébániák elfoglalásakor igencsak kifizetődött. A tanulmány elején idéztem már a világi papok és a bosnyák ferencesek vitáját a szerémségi plébániák felett - mind a két fél török katonasággal vonult ki, és a viszályban az döntött, hogy kinek volt több embere. Hasonló eset történt a szerémségi Babska falu búcsúján Don Antonio Bogdanovichcsal, akit az loretoi Illír Kollegium növendékeként, és délszláv nyelvű világi papként a bosnyák ferencesek veszélyes konkurensnek tekintettek. Don Antonio részt vett a babskai búcsún, amelyen eredetileg a szerémségi világi papok hirdettek volna igét. A bosnyák ferencesek azonban egy török emir és a török katonák segítségével szabályosan elfoglalták a templomot, és amíg a török katonák kint „biztosítottak", a bosnyákok bent misét mondtak, és persze perselyeztek.153 A legtöbb bosnyák barát azonban nem önszántából evett-ivott együtt a török katonákkal. Bár a Hódító Mehmed szultántól kapott kiváltságaik éppen az ellenkezőjét írták elő, a gyakorlatban a boszniai ferences kolostorok kötelesek voltak vendégül látni az úton járó törököket.15 4 Ez a vendéglátás azonban korántsem volt önkéntes és a fosztogató törökök gyakran megsebesítették vagy megölték a barátokat, ha azok nem teljesítették elég gyorsan a kívánságaikat. 1631-ben Fra Marco ferences a pozsegai kolostorban nem tudott azonnal sütni való báránnyal kedveskedni a kanizsai pasa szolgáinak, ezért több mint hétszáz botütéssel félholtra verték, 1662-ben pedig a gradovári kolostor gvárdiánját a törökök, akiket nem akart beengedni, az ajtó hasadékán keresztül karddal ledöfték.155 1660-ban a visokoi kolostor gvárdiánjának, Fra Bernardinonak a kolostorban erőszakoskodó törökök levágták az egyik kezét, amikor a templomi felszerelést próbálta tőlük megvédeni.15 6 Andrea a Camengrado boszniai provinciális 1630-ban keserűen panaszkodott arról Rómába, hogy az utóbbi időben Boszniában mind gyakoribbá váltak a törökök támadásai a kolostorok ellen. A török katonák betelepedtek a boszniai kolostorokba, kedvükre ettek-ittak, és amikor elmentek, rengeteg „ajándékot" követeltek, az esetleg ellenálló barátokat pedig félholtra verték, sőt két „akadékoskodó" ferences szerzetest le is lőttek. Az úton kirabolt ferencesektől még a ruhájukat is elvették, és a barátcsuhájukkal díszítették a lótakarójukat. Emiatt a bosnyák ferencesek a török hódítás után általában elhagyták az utak mellett fekvő, veszélyeknek kitett kolostoraikat és az erdők mélyén, távol a török katonák vonulási irányától telepedtek meg, szűk, sötét, apró ablakú, inkább börtönre vagy erődre, 152 APF SOCG Vol. 17. Fol. 368/r-v. 153 APF SOCG Vol. 17. Fol. 368/r-v. Vol. 81. Fol. 253. 154 I. Andric: i.m. 29. Ez a „vendéglátás" az ortodox kolostorok számára is kötelező volt. 155 1630-ban a tuzlai kolostor gvárdiánját gyilkolták meg a török „vendégei". APF SOCG Vol. 148. Fol. 325. 1634-ben a budai pasa parancsára — a kálvinizmussal kacérkodó konstantinápolyi pátriárka, Kirill Lukarisz felbujtására — a török katonák megrohanták a nasicei kolostort és a gvárdiánt és két társát bilincsbe verve hurcolták el. E. Fermendzin: Chronicon... 33-42. 156 E. Fermendzin-. Chronicon...42.
