Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Szent Ferenc követői vagy a szultán katonái? Bosnyák ferencesek a hódoltsági misszióban 747
SZENT FERENC KÖVETŐI VAGY A SZULTÁN KATONÁI? 785 arról, hogy milyen egyházak, milyen papok működését engedélyezi vagy tiltja. A királyi Magyarországon nem az országgyűlés oly nehezen kialkudott törvényei alapján alakult egy-egy régió vallási képe, hanem a környékbeli nagybirtokos földesurak akarata szerint. Hasonlóképpen a hódoltságban nem a békeszerződések passzusai vagy a távoli fővárosban a szultántól vagy a nagyvezírtől nyert kiváltságlevelek döntötték el, hogy a református vagy az ortodox pap, a jezsuita vagy a ferences misszionárius működhet-e faluban, hanem a bégek és a kádik sohasem ingyen mért jóindulata. A hódoltsági viszonyokat minden más misszionáriusnál jobban ismerő mohácsi plébános Don Simone Matkovich ezért úgy járt el, — legalábbis ellenfele, Tommaso Ivkovich bosnyák ferences és scardonai püspök szerint — hogy a hódoltságotjárva „két brévét mutogatott, egyet a szentegyháztól, egyet pedig a szultántól".146 Ivkovich sem maradt adósa: neki is sok török oklevele van, biztosította a római bíborosokat, régiek, újak egyaránt. A bosnyák ferencesek, írta, ugyan nem szoktak a török bíróságokhoz fordulni a katolikus egyház ügyeiben (ezzel az állítással a püspök bizony eléggé eltért az igazságtól), de ha Don Simone a kádihoz 1 fordul, ők is nála keresik igazukat, ebben biztos lehet (itt már inkább igazat írt a levélíró).14 7 J Mivel az oszmán elit jó része, a magyarországi török hódoltságban valószínűleg a többsége, nem török nemzetiségű volt, hanem iszlamizált délszláv,14 8 a bosnyák ferenceseknek nem voltak nyelvi gondjaik, ha meg akarták értetni magukat a „törökökkel", - még akkor sem, ha a szerzetesek közül csak kevésről tudunk, aki beszélt törökül, ilyen volt pl. a Temesközben Giovanni a Piombo ferences,149 vagy Erdélyben Francesco Brankovich da Derventa szintén boszniai barát.150 A „törökök nyelvén" azonban értett a többi ferences is, ismerték a török ; szokásokat, tudták, hogy sohasem tanácsos bőséges ajándék nélkül meglátogatni I az oszmán urakat. Don Simone Matkovich 1620 körül Pietro Catich prizreni (valójában: belgrádi) püspök társaságában felkereste ajándékaival Haszán szendrői béget. Ez a szandzsákbég gyerekadó fejében a törökökhöz került délszláv volt, aki f nem felejtkezett el a gyökereiről. A bég előbb törökül, majd az anyanyelvén, "dalmátul", azaz horvátul biztosította a jóindulatáról a misszionáriusokat, és mint "atya a fiait", úgy óvta őket a janicsárok veszélyes társaságától. A bosnyák Don Simone könnyen megértette magát a szandzsákbéggel, hosszan elbeszélgetett a "széparcú," lágyszavú, őszszakállú béggel, meg is állapította, hogy látszik, hiányzik neki a kereszténység, amelyet egykor Dalmáciában a keresztségkor felvett.151 Voltak olyan bosnyák ferencesek, akik mindig török társaságban forgolódtak, mint például Fra Stefano a Posega, aki — a szerémségi világi papok Rómába 146 APF SOCG Vol. 58. Fol. 104. Krunoslav Draganouic: Izvjesce fra Tome Ivkovica, biskupa skradinskog iz godine 1630. Croatia Sacra 4 (1934) 65-78. 147 APF SOGG Vol. 58. fol. 104. Batinic: Djelovanje... i. m. II. 98-99. 148 Hegyi Klára-. Etnikum, vallás, iszlamizáció. A budai vilájet várkatonaságának eredete és utánpótlása. Történelmi Szemle 40 (1998).229-256. Különösen 250-252. Fodor Pál: Török és oszmán: az oszmán rabszolga-elit azonosságtudatáról. Történelmi Szemle 1995. 367-383. 149 K. Zach: Franziskanermission... 41. 150 Relationes... 277. 151 M. Vanino: Kasicevo... 91. Acta Bosnae... 363-366.
