Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Szent Ferenc követői vagy a szultán katonái? Bosnyák ferencesek a hódoltsági misszióban 747
SZENT FERENC KÖVETŐI VAGY A SZULTÁN KATONÁI? 781 A Bandini mellett működő ferencesek közül az előkelő bosnyák-bulgár családból származó Pietro Parchevich obszerváns ferences szerzetes játszotta később a legfontosabb szerepet. A loretoi Illír Kollégium egykori növendékét13 2 1644-ben Bandini a bulgáriai Csiprovácon vette maga mellé titkárnak. Bandini halála után X. Ince pápa Parchevichet Moldva apostoli vikáriusává nevezte ki, 1656-ban pedig VII. Sándor pápa Bandini egykori érseki címét adományozta neki, és mint marcianapolisi érsek lett egyben Moldva apostoli vikáriusa is. Parchevich érsek azonban több időt töltött a Habsburgok követeként különböző diplomáciai feladatokat ellátva a külföldi uralkodók udvarában, mint a veszélyes és szegény egyházmegyéjében.13 3 Az obszerváns ferencesek a magyarországi hódoltságban általában konkurenst láttak a konventuális ferences misszionáriusokban, itt Moldvában azonban a bosnyák barátok jó egyetértésben közösen misszióztak Fra Simone dalmát konventuális ferencessel, aki földrajzilag és nyelvileg is közel állt hozzájuk. Fra Simone — mint annyi dalmáciai rendtársa — sokféle nevet használt, emiatt a kutatás eddig két külön személyként tartotta számon Simone Appoloni da Veglia és Simone Miserchich da Sebenico ferenceseket. A zágrábi Szent Lélek-kolostorban, a rendtartományi levéltárban azonban sikerült rábukkanni olyan iratokra, ame-1 lyek alapján nemcsak megállapíthatjuk, hogy a két egy időben Moldvában térítő , dalmát Fra Simone konventuális ferences egyazon személy volt, de a Krk (olasz nevén Veglia) szigetről származó misszionárius további életútját is rekonstruálhatjuk: Miután 1653-ban több mint egy évtizedes missziós szolgálat után elhagyta Moldvát, 1655-ben a trieszti kolostor gvárdiánjává választották, majd a következő években kusztosz, örökös deíinitor, páter provinciáé tisztségeket töltött be, és 1677 táján halt meg a rendtartományában.134 Moldvában a bosnyák ferencesek nem tudtak gyökeret verni. Az országban — néhány kereskedőt és odavetődött embert leszámítva — nem volt számottevő délszláv nyelvű katolikus lakosság, nem voltak a bosnyák ferenceseket pártoló katolikus főurak, mint Erdélyben, és nem éltek itt a missziónak bázist adó bosnyák kereskedők sem, mint Belgrádban vagy Temesvárott, ezért a bosnyák ferences misszionáriusok hátrányba kerültek a magyar, lengyel és olasz társaikkal 132 A horvátnyelvű papképzés legfontosabb itáliai műhelyére és növendékeinek további sorsára Id.: Josip Jurié-Mijo Korade: Iz arhivske grade о Uirskom Kolegiju u Loretu. Vrela i prinosi 13 (1982) 61-105. 133 APF SC Moldavia Vol. 1. Fol. 263. Julian Pejacsevich: Peter Freiherr von Parchevich, Erzbischof von Martianopel. Archiv fur Österreichische Geschichte LIX (1880) 590. 134 Moldvai csángó-magyar okmánytár.,.1. 242-248. 261-262. 281-285. 352-360. 369-376. 380. 400. II. 459-466. 487. 503. 524-525. 779. 790. Az okmánytárban, amelynek én is egyik összeállítója voltam, a „két" Fra Simone évente felváltva szerepel mint galaci plébános. A misszionárius további életútja, immár saját rendtartományában: Samostan Sveti Duh, Zagreb, Archívum provinciáé Dalmatiae OFM Conv, Registrum provinciáé Dalmatiae, Acta Congregationis provinciáé annorum 1655., 1662., 1664., 1666. 1669., 1670., 1673., 1674. A konventuális ferencesek misszióira: Franciscus Monay: De provincia Hungarica ordinis fratrum minorum conventualium memoriae historicae. Romae 1953. 12-19. Eua Kowalská: Klástory frantiskanov na Slovensku a národnostny problém v 17-18. storici. Slovensky národopis 41 (1993) 3. 304-312. Archívum generale ordinis fratrum minorum conventualium, Convento Santi Apostoli, Róma, prov. Ungheria S/XXX: A. 1. busta 1. Fase. 1. István György Tóth: Un missionario italiano in Ungheria ai tempi dei turchi. In: Annuario. Studi e documenti italo-ungheresi. Accademia d'Ungheria in Roma. Ed. József Pál. Roma 1997. 201-218.
