Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Szent Ferenc követői vagy a szultán katonái? Bosnyák ferencesek a hódoltsági misszióban 747
782 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY szemben. Emiatt a bosnyák ferencesek, miután nagytekintélyű vezetőjük, Marco Bandini érsek 1650-ben a moldvai Bákóban meghalt, néhány éven belül kiszorultak Moldvából, az itt missziózó barátok visszahúzódtak Erdélybe. Szerzetesek állig fegyverben E tanulmány bevezetőjében idéztük már azokat a vádakat, amelyekkel ellenfeleik, és — gyakran a versenyben lemaradt — konkurenseik, a jezsuiták és világi papok illették Rómába küldött leveleikben a boszniai ferenceseket: a törökök emberei, tudatlanok, akik csak a kolostori fegyelem alól akarnak kiszabadulni, amikor missziót kezdenek, felfegyverkezve, rikító ruhában járnak-kelnek. A bosnyák ferencesek a 16. század derekától egészen a 19. század második feléig, a török uralom végéig, hozzászoktak ahhoz, hogy barátcsuha helyett — amely rögtön felhívta a törökök figyelmét arra, hogy a viselője „hitetlen" egyházi ember — világi ruhában járjanak, és mint a provinciálisok és püspökök ismételt tilalmai tanúskodnak erről, sok szerzetes nem éppen a legegyszerűbb paraszti ruhát választotta, emiatt róhatták meg őket ellenfeleik élénkvörös pompázatos öltözékük miatt.13 5 A fegyverek viselése pedig — amelyet török fermánok engedélyeztek számukra — a balkáni közbiztonság mellett elengedhetetlen volt, nem- 1 csak a bosnyák ferencesek, hanem pl. a jezsuita misszionáriusok is így közieked- i tek. 1612-ben a Raguzából a balkáni hegyek között Belgrád felé utazó jezsuita misszionáriusok és a hozzájuk csatlakozott világi plébános, Don Simone Matkovich is felfegyverkezve vágtak neki a nem veszélytelen balkáni útnak. Nemcsak a velük utazó kereskedők és a védelmükre magukkal vitt török janicsárok, hanem a szerzetesek és Don Simone is puskával, szablyával, fegyverrel ültek lóra, hogy | így rettentsék el a rablókat.13 6 1651-ben egy Belgrádból származó, de nem a bosz- | niai, hanem a raguzai rendtartományhoz tarozó obszerváns ferences szerzetes, Fra Bernardino a Belgrado Raguzából hazájába, Belgrádba tartva úgy halt meg, hogy az oldalán hordott pisztolya elsült és megsebesítette, mire lebukott a lováról, - bármennyire eltért is a fegyveres lovas alakja a rendalapító Szent Ferenc ideáljától, a misszionáriusok a balkáni török tartományokban másként nem közlekedhettek.137 A misszionáriusok és a boszniai rendtartomány A hódoltságban végzett missziós munka a rengeteg veszély és küszködés mellett a szabadságot is jelentette a bosnyák ferences misszionáriusok számára. Aki — a nagy paphiány miatt általában egyedül — valamely faluban, a kis missziós faházban térített, az a maga ura volt, hiszen a misszió prefektusa gyakran többnapi járóföldre élt. Ez a kolostori élet szigorú fegyelméhez szokott barátokat ért-135 I. Andric: i. m. 45. 136 Miroslav Vanino: Kasicevo izvjesce о Don Simunu Matkovicu (1613). Vrela i prinosi 1 (1932) 80-99. Tóth I. Gy.: A mohácsi plébános... 189. Acta Bosnae... 343-345. 137 Sebastianus Dolci a Ragusio: Necrologium fratrum minorum de observantia provinciáé S. P Francisci Ragusii. Analecta Franciscana VI. Quaracchi 1917. 439. (415. sz.)
