Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Magyarország népei Szent István korában 3
TANULMÁNYOK Kristó Gyula MAGYARORSZÁG NÉPEI SZENT ISTVÁN KORÁBAN A jelen tanulmány címe erősen hasonlít annak a munkának a címére, amelyet Kniezsa István 1938-ban tett közzé a 11. századi Magyarország népeiről.1 Azt is lehetne mondani a címek felületes összehasonlítása alapján, hogy magam egy részét, a Szent István király korára, az 1000/1001-1038 közé eső részt fogom elvégezni annak a munkának, amit Kniezsa több mint 70 évvel ezelőtt vállalt és teljesített. Valójában nem egészen erről van szó. Kniezsa ugyanis — elsőként és mindmáig utolsóként is — azt tűzte ki célul és azt valósította meg, hogy Magyarország etnikai viszonyairól, lalióinak népi-etnikai megoszlásáról tudományos igényű feldolgozást készítsen all. század egészére érvényes hatállyal. Ez — bátran mondható — úttörő vállalkozás volt, még ha nem is teljesen töretlen utakon kellett haladnia, hiszen egy évtizeddel Kniezsa vállalkozása előtt már Melich János tett kísérletet arra, hogy egy korábbi időszak, a honfoglalás kori Magyarország etnikai állapotáról rajzoljon nagyszabású tablót.2 Maga Kniezsa hivatkozott arra, hogy „munkánkban Melich Jánosnak a honfoglaláskori Magyarország népeiről írott úttörő művét vettük alapul. E könyvnek számos eredményén kívül különösen a módszerét tettük magunkévá, amelyet a mi feladatunknak megfelelően fejlesztettünk tovább". Kniezsa két jelentős ponton látott különbséget Melich munkája és a sajátja között. „A mi dolgozatunk legfontosabb része a magyar szállásterületekkel foglalkozik, ami Melich munkájában természetszerűen csak másodrendű fontosságú. Az egyéb népekre vonatkozó fejezetekben viszont tekintetbe esik az a kerek két évszázad, amely a honfoglalás kora óta a XI. század végéig lefolyt. Ez idő alatt ugyanis Magyarország népi összetételében igen nagy eltolódások történhettek". Kniezsa igencsak tiszteletreméltó és egyszersmind mindenkor megszívlelendő alapelveket fogalmazott meg módszertani tekintetben: „feladatunk kényes természete miatt az adatok megválasztásánál is, a belőlük levont következtetéseknél is a legszigorúbb kritikát alkalmaztuk. Azt a biztos alapot, amelyre a jövő kutatás is nyugodtan támaszkodhatik, csak úgy vethetjük meg, ha minden tekintetben megbízható tényekből indulunk ki és a belőlük levonható következtetéseknél óvatos körültekintéssel járunk el".3 A Kniezsa által joggal elvárt, jövő kutatás" azonban e téren nem következett be. Kniezsa fundamentális munkájának jobbára csak felhasználói akadtak,4 to-1 Kniezsa István: Magyarország népei a Xl-ik században. In: Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. Szerk. Serédi Jusztinián. II. Bp. 1938. 365-472. 2 Melich János: A honfoglaláskori Magyarország. A magyar nyelvtudomány kézikönyve. 1/6. Bp. 1925-1929. Kniezsa István: az 1. jegyzetben i. m. 367., 368. 4 L. pl. László Gyula: A „kettős honfoglalás". Gyorsuló idő. Bp. 1978. 44.; Berikö Loránd: A honfoglaló magyarság nyelvi viszonyai és ami ezekből következik. In: Honfoglalás és nyelvészet.
