Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45
74 PÁLOSFALVI TAMÁS attól, hogy Tallóci mint a püspökség kormányzója őt támogatta, s a jelek szerint valamiféle választást is megrendezett az érdekében. Ugyanerre az eredményre jutunk akkor is, ha Tallóci Matkó és a Cilleiek helyzetét hasonlítjuk össze. Utóbbiak, akikre Erzsébet királyné Zágrábot illetően főkegyúri jogait ruházta, végső soron egy szabályosan kinevezett püspököt segítettek hatalomra, míg Tallócinak, mint a püspökségi birtokok kormányzójának, nem volt joga sem jelöltet állítani, sem más módon beavatkozni a püspökség betöltésébe. Ez akkor is tény, ha törekvéseit egyébként megértésünk kíséri. A püspökség székhelyének birtokba vétele természetesen csak az első lépés volt: ezt követte a hozzá tartozó várak és egyéb birtokok elfoglalása április-május folyamán. Tudjuk azonban, hogy a Cilleiek offenzívája nem korlátozódott a püspökségre és tartozékaira, hanem kiterjedt a vránai perjelség szlavóniai váraira és a Tallóciak saját váraira is. De vajon mikor és milyen sorrendben? A Cillei-krónika a püspöki várak, Gomnec, Garics és Hrasztovica elfoglalását egy füst alatt említi a vránai perjelség erősségeinek kiostromlásával, s csak a Szentgyörgy elleni támadást kezeli külön eseményként.170 Ivanich Pál már három különböző szakaszt különböztet meg: előbb a püspöki várak elfoglalását, azután Szentgyörgy ostromát, végül a perjelség szlavóniai birtokainak megszállását.17 1 A krónikából ráadásul az is kiderül, hogy míg a püspöki várak birtokba vételét a Cilleiek zsoldoskapitánya, Vitovec János hajtotta végre, Szentgyörgy ostromát Ciliéi Ulrik maga vezette. Mivel, mint látni fogjuk, 1445 utolsó hónapjaiban Ciliéi Ulrik bizonyosan hadat vezetett a Tallóciak ellen, és ekkor foglalta el tőlük Atyinát,17 2 előtte, szeptember-október folyamán viszont személyesen bekapcsolódott a magyar országnagyok és Frigyes király közötti tárgyalásokba, bizonyos, hogy a bánság birtokba vétele és a Tallóciak kiverése legalább két szakaszban történt, ami némiképp alátámasztja Ivanich állítását. Bár kétségen kívül bizonyítani nem lehet, mégis nagyon valószínű, hogy az első szakaszban történt a püspökség birtokainak elfoglalása, míg Szentgyörgyvár és Atyina, illetve a perjelség erősségeinek elfoglalása, köztük Pekrecé, amelynek védelme közben Tallóci Jován életét vesztette, Ciliéi téli hadjáratához köthető, és erre az immár teljesen nyilvánvalóan minden jogalapot nélkülöző offenzívára volt válasz Hunyadi János büntető hadjárata. Ha ugyanis mindeme események már 1445 tavaszán megtörténtek volna, Hunyadi aligha várt volna egy teljes esztendeig a bosszúval a régi harcostársát és barátját, Tallóci Frankót ért sérelemért, nem is beszélve Jován perjel erőszakos haláláról. Ami az első szakaszt illeti, annak ideje viszonylag pontosan meghatározható: Hrasztovicában, amelynek ostroma közben Vitovec megsebesült, 1445. június 18-án már Ciliéi kapitánya ül,17 3 ami következő adatunkkal együtt egyértelműen bizonyítja, hogy a püspöki várak kiostromlása ekkorra már befejeződött. 1445. június 14-én ugyanis Frigyes király arra kéri a bécsieket, hogy mivel levelének 170 Krones: Chronik 107. 171 Idézi Mályusz E.: Tallóci 570., 174. j. 172 Hogy Atyina mikor került a Tallóciak kezére, nem tudjuk. Valószínű, hogy a szállásul átadott torony visszaadására Garai hűtlenné nyilvánítása miatt már nem került sor, s így az a Tallóciak kezén maradt. De az is elképzelhető, hogy Ulászló elkobozta Garaitól és szabályosan a Tallóciakra ruházta. 173 Zichy IX. 95.
