Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Szent Ferenc követői vagy a szultán katonái? Bosnyák ferencesek a hódoltsági misszióban 747
754 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY A törökök a bosnyák ferenceseket a magyarországi hódoltságban is szívesebben látták, mint a többi misszionáriust, nemcsak azért, mert a barátok szegénysége, igénytelensége tetszett nekik, hanem azért is, mert a szultán alattvalói voltak, a birodalom belsejéből jöttek a hódoltsági peremvidékre, nem pedig a törökök fő ellenfele, a Habsburg-császár országából. 1653-ban Matteo Benlich bosnyák ferences, belgrádi püspök is úgy szabadult meg — a helyi katolikus közösség által kifizetett hatalmas váltságdíj mellett — a „kémkedésért" rá kirótt karóba húzástól, hogy a temesvári kedhüda előtt a városban élő szarajevói bosnyák kereskedők igazolták, hogy Benlich a földijük, a szultán alattvalója, nem pedig kívülről a török birodalomba érkezett és emiatt gyanús ember.11 A boszniai ferencesek tehát megőrizték pozícióikat az oszmán hódítás után is, sőt — bár a törökök számos kolostorukat lerombolták és állandó rettegésben kellett élniük, továbbá folyamatosan hatalmas összegeket kellett fizetniük az ország új urainak — bizonyos értelemben még nyertek is azon, hogy a boszniai királyság keresztény uralkodó helyett a muszlimok kezére került. Hasonlóan a boszniai kereskedőkhöz, akik számára a török hódítás után Budától Isztambulig egységes, országhatároktól nem szabdalt területté vált a meghódolt Balkán, a bosnyák ferencesek az oszmán uralom idején a korábbihoz képest még meg is növelték a befolyásukat, mint a török által a Balkánon elismert egyetlen katolikus i intézmény. A török hódítás idején, 1462-63-ban II. Mehmed szultán két áhdnámét is adott a bosnyák ferencesek számára. Mindkét eredeti oklevél a következő századokban az oly gyakori kolostortüzekben elpusztult és csak (minden bizonnyal meghamisított) másolatai (illetve egy ennek alapján készült 1483. évi fermán) maradtak fent. Az elveszett, de a későbbi iratokban rengeteget idézett és emiatt nyilván valóban létezett szultáni oklevelek a szerzetesek szabad mozgását, a katolikus vallás háborítatlan gyakorlását, a templomok megőrzött tulajdonjogát és szabad helyreállítását, felújítását, az alamizsna szabad gyűjtését engedélyezte, és 1 azt is kimondta, hogy a ferencesek nem fizetnek fejadót, és mentesülnek az ingyenes beszállásolás kötelezettsége alól, továbbá védelmet kapnak a görögkeleti püspökök zaklatásai alól.1 2 Arról azonban, hogy a közvetlenül a hódítás után, a keresztény lakosság megnyugtatását és megmaradását célzó kiváltságlevelek a török uralom konszolidálása után mennyit értek, a Hódító Mehmed szultántól Konstantinápoly elfoglalása után messzemenő kiváltságokat elnyert, majd utána mégis kiszolgáltatott helyzetbe került isztambuli keresztények sokat mesélhettek volna a boszniai katolikusoknak. Legalábbis a 16. század derekától kezdve, amikor a magyarországi török tartomány kialakításával Bosznia határvidékből immár- védtelen oszmán nicae et proximi Orientis. Aspekte der Geschichte und Kultur. Festschrift für Basilius S. Pandzic. Hrsg. Elisabeth von Erdmann- Pandzic. Bamberg 1988. 70-94., Colin Heywood: Bosnia Under Ottoman Rule 1463-1800. In: The Muslims of Bosnia-Herzegovina, their historic development from the Middle Ages to the dissolution of Yugoslavia. Cambridge (Mass.) 1994. 23-53. 11 Tóth I. Gy.: Egy bosnyák misszióspüspök térítőútjai a hódoltságban. Matteo Benlich belgrádi püspök levelei Rómába 1653-1673. Levéltári Közlemények. 70 (1999) 1-2. 107-142. 12 S. Dzaja: i. m. 181-187.
