Századok – 2000
TÖRTÉNETI IRODALOM - Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára (Ism.: Horn Ildikó) 725
725 TÖRTÉNETI IRODALOM ról, s ezt a német könyvkereskedők szervezete, miután a könyvet németül is kiadták, az év díjával tüntette ki. A kis könyv több hivatalos személyiség méltatását és Hobsbawmak a díj átadásakor elmondott köszönő beszédét tartalmazza, amely szokásosan nagy történeti áttekintéssel és örök egyetemes áttekintésével a „tegnapi" és a mai bajokra világított rá. A laudáciők sorából külön megemlítendő Hans Mommsen professzor beszéde (aki néhány évtizeddel korábban még szintén sűrűn szerepelt budapesti történész konferenciákon is). Mommsen vállalta, hogy rövid áttekintést adjon az egybegyűlteknek Hobsbawm életútjáról és nagyon szerteágazó munkásságáról. S Hans Mommsen nem lenne az, aki, ha megmaradt volna egyszerű és száraz ismertetőnek. Mindenképpen tanulságos, hogy aláhúzta: a fiatal Hobsbawm „Marxtól tanult", miközben soha nem vált szimpla dogmatikus marxistává. Ám Mommsen ebben a laudációjában (ez is az írás címe!) korántsem határolódik el Marxtól, hanem éppen azt emeli ki, hogy a gazdasági és társadalmi struktúrák elemzését éppen tőle lehetett jól megtanulni. Ugyancsak meglepőnek tűnhet napjainkban a nagyon elismert német professzor egy másik kiemelése, hogy Hobsbawm minuciózusán jól ismeri a múltat, a 19. századot nagyon érzékeny a jelen bajaira és a jövőt kémleli, arra keres megoldásokat. Van „víziója" és Mommsen azt sem veti a szemére, sőt javára írja, hogy amikor a jövőre nyitó tendenciákra felhívja a figyelmet, akkor Hobsbawm nem elégszik meg azzal, hogy gondolkozik, horrible dictu „ábrándozik", hanem azt is érzékelteti, hogy mi, avagy melyek lennének a „kívánatos megoldások". S Mommsen érezhetően azonosul ezzel a felfogással és gyakorlattal. S ezekután néhány gondolat az ünnepelt beszédből, amelyben megköszönte a kitüntetést. Ez egyben kiegészítheti a nálunk kialakult „Hobsbawm-képet", s egészen közel hozza hozzánk, hiszen többek között a mi régiónk bajairól is beszélt. A zeneértő Hobsbawm (elemző írásai jelentek meg a jazzról) nem hagyhatta ki Lipcsében, ahol a díj átnyújtására sor került, hogy ne Bachhal nyisson, arra emlékeztessen, hogy Bach a világkultúra egyik mindenki által elismert részévé lett — így egyben a népek kölcsönös megértésének szimbóluma is. A továbbiakban Hobsbawm a történetírók különleges felelősségéről beszélt, mert mint hangsúlyozta — írásaik nyomán mint eső után a gombák, különféle gondolatok, sőt „mítoszok" gyökereznek meg az emberekben, nemzetekben, amelyek pusztításokra, etnikai tisztogatásokra vezettek Hobsbawm megjegyzi, Nápolyban egy olyan történész konferencián vett részt, amelyen a földközi tengeri közös hagyományok, történelmi vetületét vizsgálták. Ezen a konferencián francia, spanyol, marokkói, tunéziai, olasz, görög, török, horvát, szerb és szlovén történészek vettek részt — és jól megértették egymást, és a közös kincseiket méltatták. Hobsbawm ezt a megértést mindjárt szembe is állította „felelős" politikusok ezzel ellentétes magatartásával és érvelési módjával — ami azután elvezetett a jól ismert különféle szörnyűségekhez. így utalt arra, hogy persze a műltban is voltak német területen maradva zsidó pogromokhoz vezetett, de hogy az egész zsidóságot akarják kiirtani, azt mégis a 20. század hozta meg. S utalt arra, hogy Bulgáriában, ahol már sok évtized óta békében éltek egymás mellett a bolgárok és törökök, különböző okok folytán az 1960-as években kezdődött meg a törökök kiűzése. Az 1970-es években így következett be Ciprus szétesése. Avagy itt áll előttünk az 1990-es években Jugoszlávia szétesése, a magasra izzott nacionalista gyűlölködés, amely elvezetett az ismert háborúkhoz, a boszniai, majd a koszovói elképzelhetetlen, de valós és még beláthatatlan eseményekhez. S mindebben a történetíróknak megvan a maguk felelőssége és ezzel szembenézve szorgalmazta e beszédében is Hobsbawm, hogy munkálkodjanak a népek kölcsönös megértése és békéje érdekében. A dolognak van még két érdekes relevanciája. Hobsbawm új könyvét — mint Hobsbawm elmondta — Soros György támogatásával albánra is lefordították, és persze azért, hogy a szörnyű nacionalizmus, a továbbélő gyilkolások ellen hasson. Jemnitz János EMLÉKKÖNYV IMREH ISTVÁN SZÜLETÉSÉNEK NYOLCVANADIK ÉVFORDULÓJÁRA Szerkesztette Kiss András, Kovács Kiss Gyöngy, Pozsony Ferenc. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása. Kolozsvár, 1999. 680 o. Imreh István, a rendtartó székely falu történésze 1999. szeptemberében ünnepelte 80. születésnapját. Tanítványai, pályatársai, barátai határon innen s túl, vaskos, közel 700 oldalas tanul-
