Századok – 2000
TÖRTÉNETI IRODALOM - Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára (Ism.: Horn Ildikó) 725
726 TÖRTÉNETI IRODALOM mánykötettel köszöntötték. Benkő Samu meleghangú köszöntője után, amely az ünnepelt életútját és tudománytörténeti jelentőségét egyaránt kidomborítja, sorakozik a kötet 46 tanulmánya. A szerkesztők az emlékkönyvet a szerzők ábécérendje szerint állították össze, de így is felfedezhetőek a műfaji erővonalak, az egymással témájukban összecsengő írások. Imreh István munkássága előtt tisztelegve, és mintegy történetírói hatását visszatükrözve, az emlékkönyv több, a székelység múltjával foglalkozó, demográfiai, néprajzi, intézmény-, gazdaság- és helytörténeti problémákat feldolgozó cikket tartalmaz. A szerzők közül többen külön is hangot adtak az ünnepelt iránti tiszteletüknek és felidéztek egy-egy vele kapcsolatos élményüket. A kötetben négy családtörténeti tanulmány szerepel. Szerzőikben korábbi, másirányú kutatásaik során merült fel az igény, hogy az adott család történetének egy szakaszát megismerjék. Jakó Klára a moldvai és havasalföldi vajdák magyar nyelvű leveleinek gyűjtése közben figyelt fel a Szalánczy családra. Tanulmányában a családnak az erdélyi fejedelemség keleti diplomáciájában vitt szerepét és havasalföldi érdekeltségeit világítja meg, miközben az eddigi ismereteinknél jóval pontosabb, részletesebb családfát rajzol. Jakó Zsigmond az 1467 évi erdélyi lázadás kapcsán kezdett érdeklődni a farnasi Veres család története iránt. A tőle megszokott magas színvonalon és precizitással rajzolja meg a család nemzedékrendjét a közös törzsből való kiszakadástól a 16. század közepéig, benne a család fénykorával, és e fénykor főszereplőinek, Veres Dénesnek és az 1467-ben elbukó Veres Benedeknek portréjával. A Gyulán felnövő Kósa Lászlót cikke megírásakor személyes emlékek is inspirálták: A székelyföldről származó, de aztán Gyulán otthonra találó Bodoki család történetét, státusváltásait mutatja be a 17. századtól a 19. század végéig, középpontba állítva a Békés megyei vízrendezésben kulcsszerepet játszó triászt: Bodoki Mihályt s fiait, Károlyt és Lajost. Wolf Rudolf Torda városra vonatkozó kutatásai során, a város és Bethlen Miklós közti vitából kiindulva gombolyította fel Bethlen tordai őseit, a családfát egész a a 15. század elejéig visszavezetve. Tanulmányát olvasva az embernek az az érzése támad, hogy Wolf Rudolf valószínűleg sokkal alaposabban ismeri Bethlen Miklós őseit, mint maga a kancellár. Egyházi közösségek életéről, illetve ma már művészettörténeti jelentőségű emlékeikről több tanulmányban olvashatunk. Benkő Elek a Bardócon fennmaradt középkori harang olvashatatlan feliratának megfejtésére vállalkozott. Saját két évtizedes erdélyi harang-kutatásai valamint Kurt Köstner európai ábécé feliratos harang katalógusának tanulságai alapján Benkő Elek arra a következtetésre jutott, hogy a szakirodalom eddigi megállapításaival ellentétben a bardóci harang korábban, a 14. században, valószínűleg Szebenben készült, rajta pedig hiányos és hibás ábécé felirat olvasható. Kovács András cikke az aranyosszéki Bágyon unitárius templomának bontásáról készült lelkészi beszámolót közli és egyben elemzi. A bontás során előkerült két 1608-ból ill. 1609-ből származó feliratos kő, egy napóra és több római eredetű dombormű töredék, de a,.ritkaságok" közül kétségkívül a legérdekesebb a templom 1338-ból származó építési táblája, amelynek szövegét Kovács Andrásnak sikerült megfejtenie. Sipos Gábor munkája egy úttörő vállalkozást, a krasznai presbitérium megszervezését (1748) és a körülötte támadt vihart dolgozza fel. A krasznai eset nemcsak a térségben korainak mondható időpont miatt érdekes, hanem társadalmi újítása miatt is, miszerint a nemeseket és „paraszt rendűeket" egy testületbe szervezte. Zepeezaner Jenő Székelyderzs példáján a kastélytemplomok értékőrző szerepéről, közösségi életéről értekezik, és közöl több, a helyi unitárius levéltárban fennmaradt rendtartást. Több cikket olvashatunk a gazdaságtörténet tárgyköréből is. Buza János nagyon alapos és részletesen dokumentált tanulmányában a Kassán használatos lengyel ill. lengyel mintára vert pénzek fajtáit, értékét és forgalmát vizsgálta Bethlen Gábor uralkodásának idején. Pap Ferenc az 1599-1637 közti kolozsvári marhakereskedelem adatait dolgozta fel a harmincadkönyvek alapján. A bevételek, célpontok, szállítási nehézségek megismerése mellett I. Rákóczi György érdekeltségeinek feltárása is kutatásainak fontos eredménye. Pál Judit tanulmányában a mezőgazdaságnak a székelyföldi városok életében betöltött szerepét elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a mezőgazdaság a 18. században és a 19. század elején önellátó és nem árutermelő jellegű volt, a kisebb mezővárosok lakói szinte teljesen a földművelésből éltek. Szabad György cikke a faúsztatás törvényi szabályozását mutatja be, rövid kora-újkori áttekintés után, elsősorban az 1879. évi erdőtörvény és a vízjogot korszerűsítő 1885. évi törvény alapján. Niederhauser Emil a kelet-európai agrártörténeti fejlődés vázlatát rajzolta meg — saját szavait idézve, „madártávlatos szinten" — a két- és háromnyomásos rendszertől szinte napjainkig. Bereczki András fejtegetése a 20. század gazdasági válságaival foglalkozik, és keletkezésük okairól a nemzetközi szakirodalomban kialakult véleményeket ismerteti.
