Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45
CILLEIEK ÉS TALLÓCIAK KÜZDELME SZLAVÓNIÁÉRT. 67 Erre szeptember 21-én került sor, s ekkor derült csak ki, milyen jól tette Ulászló (vagy a tanácsosai), hogy magánál tartotta az Ulrik grófért állított túszokat. Az 1443. augusztus 16-án kötött kölcsönös segítségnyújtási szerződés hatályba lépését Magyarország ellen ugyanis éppen azért kellett elhalasztani, mert a túszok még mindig Ulászló hatalmában voltak.127 Ez azonban mit sem változtatott azon a tényen, hogy a Habsburg-Cillei szerződés elsősorban Magyarország ellen irányult, és távlataiban súlyos fenyegetést jelentett Ulászló számára. A szerződés ratifikálása után a két Ciliéi, apa és fia útjai ismét elváltak, és míg Frigyes Szlavóniába ment, hogy az időközben ott felmerült ügyeket intézze,128 Ulrik előbb a görzi grófság ügyében próbált megoldásra jutni egy újabb örökösödési szerződés formájában,12 9 majd az év utolsó napjaiban a karintiai St-Veitben találkozott ismét Frigyes királlyal és a fivérével, Albert herceggel,13 0 s együtt is maradtak a következő év elején.131 Noha Frigyest kötötte a fegyverszünet, a Cilleieket pedig Ulászló túszai, talán nem véletlen, hogy Tallóci Matkó bán nem kísérte el királyát a török elleni hadjáratra. Július-augusztus folyamán Szlavóniában maradt,13 2 ahol nyilvánvalóan az elsők között értesült a Habsburg-Cillei megegyezésről, majd Budára ment, ahol az Ulászló által kinevezett vikáriusokkal együtt vett részt az ügyek intézésében.13 3 A tény, hogy dacára Frankó fogságának, minden jel szerint hosszabb időre ott merte hagyni bánságát, megint csak annak bizonyítéka, hogy távollétében megbízható familiárisok intézték az ügyeit, s továbbra is érvényben volt az a hallgatólagos „be nem avatkozási politika", amelyről, mint láttuk, még 1442 végén Budán állapodott meg Ciliéi Frigyessel. Bizonyítani ugyan nem lehet, de nagyon valószínű, hogy a bán távollétében a legifjabb Tallóci fivér, Jován tartotta szemmel Szlavóniát, akit talán júliusi pekreci tartózkodása idején látott el instrukciókkal a „családfő".134 1444 első hónapjaiban azonban a „be nem avatkozás politikája" csorbát szenvedett, bár ennek látható jelei egyelőre még nem voltak. A változás alighanem Ulászló király diadalmas visszatérésével állt kapcsolatban. A sikeres hadjárat óriási mértékben emelte Ulászló tekintélyét, és vele együtt azokét is, akik Magyarországon uralmának oszlopai voltak. A „törökverő" Ulászlót már nem lehetett egyszerűen bitorlóként kezelni, és minden olyan cselekedet, amely a keresztes 127 Gr. Teleki J.: i. m. 140-146. 128 frigyes gróf 1443. szeptember 27-én még Grácból ír Ulrich von Rosenbergnek (Rosenberg II. 269-270.), október 4-én azonban már Csáktornyán van (DF 218766.), s ugyanott ad ki oklevelet október 8-án (DL 68701.). Valószínűleg ugyanehhez a szlavóniai tartózkodáshoz kapcsolható az a csonka oklevél is, amelynek dátumából csak annyi állapítható meg, hogy október 9. körül kelt, de az ügy tartalma az 1443. évet valószínűsíti (DL 104597.). Mivel a panaszos egy varasdi polgár, Frigyes alighanem Varasdon is megfordult ekkor. 129 Wiesflecker: i. m. 359. 130 FRA 11/61. 256. 131 FRA 11/61. 277.: „comes Cilié et dux Albertus ambo in consilium regis sunt recepti..." 132 Itineráriuma a következő: július 1.: Hrasztovica (DF 256258.); július 18.: Pekrec (DL 44351.); augusztus 5. és 7.: Csázma (DL 44351, DL 103598.). 133 1443 december 16-án Szécsi érsek, Rozgonyi egri püspök és Hédervári nádor uicarii generales mellett mint Matko comes Cetine regnorumque Dalmacie, Croacie et tocius Sclauonie banus szerepel, de ő nem viseli a vicarius címet (DF 237766.). 134 L. a 132. jegyzetet.
