Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45
CILLEIEK ÉS TALLÓCIAK KÜZDELME SZLAVÓNIÁÉRT. 65 mihelyt lecsillapította belső ellenzékét, s a pápai legátus, Giuliano Cesarini is azzal a megbízatással érkezett Magyarországra, hogy a török elleni hatékony fellépés érdekében teremtsen békét a viszálykodó felek között, az országát vesztett despotának elemi érdeke volt, hogy Ulászló végre a törökök ellen fordulhasson, hiszen egyedül tőle remélhette birtokainak visszaszerzését. Mivel Brankovics már 1441 folyamán meghódolt Ulászlónak, valószínű, hogy leányán, Katalinon keresztül maga járt közben a Cilleieknél a béke érdekében. Ez mindenesetre magyarázatot adna arra a meglepő tényre, hogy 1442 augusztusában Frigyes gróf és a despota olyan „ősi ellenségek" társaságában szavatolják a király Erzsébet számára adott oltalomlevelét, mint Rozgonyi püspök és maga Tallóci Matkó szlavón bán.113 Nincs okunk kétségbe vonni a Ciliéi krónika állítását, miszerint Frigyes gróf többször utazott Budáiról Győrbe és vissza,11 4 hiszen ezt bizonyítja az az oltalomlevél is, melyet Erzsébet állított ki „legkedvesebb nagybátyja" számára 1442. október 11-én.11 5 Ugyanakkor már maga az oltalomlevél is (bár a királyné hangsúlyozta benne, hogy Frigyesnek nincs oka a félelemre), annak jele, hogy a viszony nem volt harmonikus a két rokon között. Annak viszont semmi nyoma nincs a többi forrásban, hogy a királyné haragjában Rozgonyi Rénold és más magyar hívei f révén megpróbálta volna lefogatni nagybátyját, aki csak egy idejében jött figyelmeztetésnek köszönhetően tudott megszökni.11 6 Mindazonáltal nem lehetetlen, hogy a királyné egy ilyen utolsó, kétségbeesett lépéssel próbálta megakadályozni a számára vereséggel felérő békét. Az viszont nem világos, hogy magyar párthíveinek, köztük is elsősorban Rozgonyi Rénoldnak, aki, mint láttuk, 1440-ben te-I vékenyen közreműködött Ciliéi Ulrik kiszabadításában, mi érdeke fűződött volna Frigyes gróf lefogásához. Nem kizárt, hogy a krónikás csupán azért keverte bele történetébe a magyar urakat, hogy a felelősséget Erzsébetről elhárítsa. Az eset, ha megtörtént is, hamarosan jelentőségét vesztette, hiszen Erzsébet 1442. december 19-én váratlanul elhunyt. Bizonyos jelekből arra következtethetünk, hogy a ' királyné halála után a Cilleiek elismerték Ulászlót királyuknak.11 7 Cilleinek és Tallóci Matkónak budai tartózkodásuk alatt módjukban állt tisztázni a vitás kérdéseket, s valamiféle modus vivendiben nyilván meg is állapodtak, mert ettől kezdve Ulászló haláláig nincs nyoma ellenségeskedésnek a két család között. Tallóci a jelek szerint távol tartotta magát a Cilleiek szlavóniai birtokaitól, cserében viszont (azokon kívül) háborítatlanul gyakorolhatta báni hatalmát, miközben a grófok Benedek püspök jogainak elismerését nem erőltették. A korrekt viszonyra jó példa az 1443. évi adó szlavóniai behajtásának jól ismert esete.118 A rendek Berzevici Pohárnok Detrét és Töttös Lászlót bízták meg az adó behajtá-113 Gr. Teleki J.: Okmánytár 118-120. 114 (Frigyes) „reit in taedingen zwischen ihn von Offen gen Rab mehr dann zu einem mahl". Krones: Chronik 99. 115 Gr. Teleki J.\ Okmánytár 121-122. 116 Krones: Chronik 99-100. Vö. fentebb a 39. jegyzettel. 117 Zichy IX. 55., ahol Ciliéi Frigyes Ulászlót a saját királyának nevezi (serenissimi principis domini nostri regis) 118 Az ügyre 1. Mályusz Elemér: A magyar társadalom a Hunyadiak korában. A hűbériség és a rendiség problémája. In: Lukinich Imre (szerk.): Mátyás király. Emlékkönyv születésének ötszázéves fordulójára. I. Bp. é. n. 416. 67. j., ill. Elekes L.: Hunyadi. 187-188.
