Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45
64 PÁLOSFALVI TAMÁS venni, hogy Ulrik gróf apósának, Brankovics szerb despotának éppen nem volt érdeke a törökök további térnyerése Magyarország rovására. A Cilleiek figyelme egyébként hamarosan másfelé fordult. Albert, Frigyes király testvére, mint a Cillei-krónika mondja, „meg akarta osztani bátyjával az országot, és követelte az őt illető örökséget",10 8 de Frigyes erre nem volt hajlandó. Albert számára a megfelelő pillanat 1442 tavaszán jött el, amikor bátyja Németországba utazott, hogy onnan csak a következő év elején térjen vissza. Törekvései nagy „megértésre" találtak a Frigyessel ugyancsak ellenséges viszonyban álló Cilleieknél, akikkel 1442 májusában szövetségre lépett a távollévő Frigyes király ellen.109 Szinte biztosan ezzel az új szövetséggel függött össze a Cilleiek magyarországi politikájának hirtelen fordulata. 1442 tavaszára ugyanis világossá vált, hogy Erzsébet képtelen lesz érvényt szerezni fia jogainak Ulászlóval szemben. Bár a Felvidék szilárdan Giskra uralma alatt állt, egyebütt mindenhol Ulászló hívei kerekedtek felül, s a török elleni sikerek tovább erősítették a fiatal király helyzetét. Erzsébet viszonya Frigyessel már 1441 őszén megromlott, miután kénytelen volt belátni, hogy a királynak eszében sincs kiadni a kezéből a gyermek Lászlót és a szentkoronát.110 Ugyanakkor afelől sem lehetett kétsége, hogy Albert herceg is csupán a saját önző érdekeinek előmozdítása végett követeli magának a gyermek- i király fölötti gyámságot.11 1 Ebben a reménytelen helyzetben okkal remélhette, hogy legalább rokonai, a Cilleiek kitartanak mellette. Csakhogy az utóbbiaknak már semmilyen érdekük nem fűződött a királyné támogatásához, akinek politikai súlya a gyermekkirály nélkül a nullára csökkent. Ugyanakkor a grófoknak azt is tudomásul kellett venniük, hogy Ulászló hatalmának fokozatos erősödésével a szlavóniai terjeszkedés lehetősége (legalábbis egyelőre) elenyészik, sőt, Frigyessel kibontakozó konfliktusuk inkább valamiféle békés együttélést tesz szükségessé Ulászlóval. Nem véletlen tehát, hogy 1442 tavaszán-őszén Frigyes gróf jelentős szerepet vállalt az Erzsébet és Ulászló közötti közvetítésben. A Ciliéi krónika szerint Frigyes gróf rendszeresen küldött követeket Ulászlóhoz, hogy kieszközölje a fiáért állított túszok szabadon engedését, s a rendszeres érintkezés közben „barátság" szövődött Ciliéi és a király között,112 olyannyira, hogy maga Ulászló hívta Frigyest az udvarába. A krónika szerzője ugyan nyilván túloz, de az tény, hogy Ciliéi a király képviseletében vett részt a béketárgyalásokban, ami a korábbi események ismeretében legalábbis meglepő fordulat. Talán nem túl merész a feltételezés, hogy Erzsébet elszigetelődésén túl a közeledésben Ulrik gróf apósának, Brankovics György szerb despotának is szerepe volt. Mivel Ulászlónak kezdettől fennen hangoztatott szándéka volt, hogy a török ellen fordul, 108 Krones: Chronik 88. 109 Gr. Teleki József-. Hunyadiak kora Magyarországon. I. Pest. 1852. (a továbbiakban: Gr. Teleki J.: Hunyadiak kora) 299. 110 Erzsébet 1442. április 13-án Ulrich von Rosenberget kérte, hogy jáijon közben a római királynál, „das er uns unsern sun, unserr kinder und dy won noch solichem hochen vertrauen, als wir im gleubt und vertraut haben und als er sich gen uns verschriben hat, widergeb." Listái a listinár Oldíicha Rozmberka 1418-1462. Vydává Ceskoslovensky Státni Ustáv Historicky. (A továbbiakban: Rosenberg) II. 1438-1444. 111 Gr. Teleki J.: Hunyadiak kora 272. 112 „Und durch solch pottschafft der könig und der graff Friederich gewunnen ein freundtschafft zu einander" Krones: Chronik 99.
