Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Csősz László: "Keresztény polgári érdekek sérelme nélkül". Gettósítás Szolnokon 633
662 CSŐSZ LÁSZLÓ zasságban élőknek, a korban divatos kifejezéssel: árja-páijáknak. Utóbbi csak akkor volt érvényes, ha a felek együtt éltek és a zsidó házastárs legkésőbb március 22-ig kereszténnyé lett.14 2 A törvények és rendeletek részletes előírásai ellenére bonyolult egyedi esetek alakulhattak ki, ezért a szegedi értekezlet14 3 utasításai értelmében Szolnokon is külön testületet, ún. hármas bizottságot alakítottak a kérelmek elbírálására, melynek tagjai a csendőr szárnyparancsnok, Homoki László, Bertóthy rendőrkapitány és Szabó polgármester voltak. Ennek megalakulásáig a gettósításért felelős tisztviselők, tehát Kerekes főjegyző, valamint Molnár János és Krnetty György tanácsnokok foglalkoztak a kérelmekkel. A gettóba szállítás alól, illetve az onnan kiengedés érdekében beadott kérvények elbírálásakor, ha azok a vonatkozó központi intézkedéseknek nem feleltek meg, semmiféle egyéb indokra nem voltak tekintettel az illetékesek. Egy 79 éves, nyugalmazott vármegyei és irodafőtiszt, aki egykor a rendeletek végrehajtóinak is munkatársa volt a megyeházán, „hosszú idő óta... szélütött beteg ember", kérvényében „alázatosan kéri, miután önmagával tehetetlen, hogy... lakásában, honnan huzamosabb idő óta ki sem mozdulhat, mert járni és beszélni is alig bírok, meghagyni méltóztassék."14 4 A kérvényt indoklás nélkül utasították el a polgármesteri hivatalban. Dr. Bajor Sándor, akinek apja 1919-ben a Szamuely-vésztörvényszék áldozata volt, így mentesítésben részesült, május 20-án beadott kérvényében kérte, hogy nyolchónapos terhes feleségét engedjék ki a gettóból. A kérelem hosszasan vándorolt a döntésben érdekeltek kezén, végül az elutasítás felelősségét június 13-án a rendőrkapitány vállalta magára: értesítette a kérelmezőt, hogy a mentesség csak egy személyre vonatkozik, egyéb körülmények pedig „törvény, illetőleg rendelet hiányában figyelembe nem vehetők."14 5 A vegyes házasságban élők a törvények értelmében lakásukban maradhattak, de a kritériumokat szigorúan betartották, így a kedvezmény nem vonatkozott például egy „őskeresztény" férjétől 1940-ben elvált asszonyra, de azokra sem, akiknél a hoszszas áttérési folyamat még tartott.14 6 A beköltöztetést végrehajtó rendőralakulat egyes tagjainak túlbuzgósága következtében több olyan embert is az elkülönített lakónegyedbe szállítottak, aki mentesíthető lett volna. A gettóból a hatóságok által felállított felülvizsgáló bizottság ezeket visszaküldte, így lakásukban tölthették el az elkövetkező egy hónapot. Egy másik adat szerint laktak vegyesházasok a gettóban is, külön épületben.14 7 A forrásokból nem derül ki, hogy milyen kritériumok alapján maradhatott valaki lakásában, feltehető az is, hogy a keresztény házastársak közül többen önként vonultak a gettóba. A probléma tisztázásához, mivel eredeti iratok még nem kerültek elő, további kutatásokra van szükség. 142 Az 1730/1944. M. E. sz. rendelet. BK, 1944. május 13. 108. sz. - Vádirat 1. 250-253. A rendelet egyéb mentességeket is tartalmaz, így a külföldi állampolgárokra, a keresztény felekezetek papjaira és a szerzetesekre vonatkozóan. 143 Lásd a 184. sz. jegyzetet. 144 SzML Szolnok pm. ir. 11.685/1944. 145 SzML Szolnok pm. ir. 12.831/1944. 146 BFL Nb. XVII/1016/1948. (dr. Szabó Ferenc polgármester és társai pere) 9., 27. és 29. 147 Uo. 7. és 27-28.
