Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45
CILLEIEK ÉS TALLÓCIAK KÜZDELME SZLAVÓNIÁÉRT. 63 felettébb valószínűtlen, hogy Tallóci azzal a várral próbált volna üzletelni, amelyet a tulajdon fivérei védtek meg hősies kitartással alig két esztendővel korábban. Az viszont teljesen természetes, hogy Matkó bán mindent elkövetett Frankó kiszabadítása érdekében.10 2 Kasztelláníi és a török követ alighanem együtt jött Budára, utóbbi nyilván azért, hogy meghallgassa azt az ajánlatot, amelyre Tallóci utalt „közvetítők útján". Az ajánlat megfontolása Mezid bég erdélyi veresége és a másik török seregtest valószínűsíthető szlavóniai kudarca után a szultánnak sem lehetett ellenére. Kasztelláníi és a török követ nyilván ezzel az egyébként ismeretlen tartalmú ajánlattal tértek vissza a szultánhoz, aki azonban, talán túlbecsülve Matkó bán befolyását vagy lehetőségeit, Nándorfehérvár átadását követelte Tallóci Frankó szabadon bocsátásáért cserében. Ajánlatát csak ezzel magyarázhatjuk, hiszen egyébként nem gondolhatta komolyan, hogy a magyar udvar akárcsak fontolóra veszi a legfontosabb magyar végvár esetleges török kézre adását. Ha valóban így történt, a szultán nagyon rosszul számított. Kizárt ugyanis, hogy Tallóci (nem is beszélve Ulászlóról) kész lett volna ekkora árat fizetni Frankó szabadulásáért. Ez egyszersmind arra is magyarázatot adna, miért maradt Frankó bán több, mint másfél esztendőn át török fogságban.10 3 Ha Murád egyszerűen csak váltságdíjat követelt volna foglyáért, Matkó, a kereskedőből lett báró, akinek korábban sem okozott gondot jelentős összegek előteremtése,10 4 bizonnyal összegyűjtötte volna a követelt összeget, bármilyen hatalmas legyen is az. Jóllehet bizonyos, hogy a Szlavóniában (is) nagybirtokos Cilleieket nem hagyta hidegen a törökök fokozódó katonai aktivitása, ezzel kapcsolatos reakcióikról semmit sem tudunk. Annyit mindenesetre érdemes megjegyezni, hogy a szlavóniai török betörés előestéjén (vagy azzal egyidőben) Ciliéi Ulrik is Szlavóniában tartózkodott. 1442. március 18-án a Körös megyei Kaproncán a város polgárainak kérésére Zsigmond király 1411. augusztus 29-i oklevelét erősítette meg,10 5 majd négy nappal később, március 22-én már Varasdon tette ugyanezt a II. András 1209-es (hamis) oklevelével.10 6 Hogy Ciliéi rövid szlavóniai tartózkodása kapcsolatban állt-e a fenyegető török támadással, nem áll módunkban eldönteni, mint ahogy azt sem, hogy Várasd megye nemessége részt vett-e a betörés elhárításában. Annyi bizonyos, hogy a Cilleieknek ugyanúgy tudniuk kellett a készülő török támadásról, mint a Tallóciaknak és a magyar udvarnak. Annak a gyakran hangoztatott gyanúnak, hogy a Cilleiek legalább „hallgatólagosan" együttműködtek a törökökkel,10 7 sem ekkor, sem később nincs semmilyen nyoma, s egyébként sem valószínű, hogy örömmel figyelték volna a saját érdekszférájuk részének tekintett tartomány felprédálását. Emellett azt is érdemes figyelembe 102 Tallóci Frankó fogsága egyben magyarázatot ad Dlugoss egyébként teljesen érthető megütközésére az „egyébként megfontolt és elszánt" (virum alioquin prudentem et industrium) Matkó bán eljárása láttán. Tallóci korábbi pályafutása valóban nem indokolt volna egy ilyen radikális fordulatot. 103 Mályusz E.\ Tallóci 569. 104 Mályusz E.: i. m. 553, 555. 105 DF 267996. we DF 287982. 107 Elekes Lajos: Hunyadi. Bp., 1952. (a továbbiakban: Elekes L.: Hunyadi) 283. Ismeretes, hogy Ciliéi Ulrik sógornője, Brankovics György másik lánya, Murád szultán felesége volt.
