Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Csősz László: "Keresztény polgári érdekek sérelme nélkül". Gettósítás Szolnokon 633
656 CSŐSZ LÁSZLÓ A városközponttól mintegy nyolc kilométerre lévő Szandai Nagymajorban két különálló helyet terveztek kijelölni: egy istállót, illetve a szeszgyár és egy hízó-marha istálló épületét (576, illetve 1242 m2 , tehát összesen 909 férőhely). A másik terv a Cseber majorban négy különálló gazdasági épületben vélte megvalósíthatónak a gettót. Ez csak 653 fő elhelyezésére lett volna „elég" és négy kilométerrel távolabb feküdt Szolnok belterületétől. A bizottság megállapította, hogy ez a megoldás csak a más településekről ideszállított zsidók számára lenne alkalmas, mivel a vízellátás „nagyobb tömeg részére kívánnivalót hagy maga után".11 4 Végül a város vezetői az előbbi tervet javasolták az alispánnak elfogadásra. Egyébként a vízellátási lehetőségek a Szanda nagymajori gazdaságban semmivel sem voltak jobbak. A május 10-ei értekezleten Szabó, Kerekes és Bertóthy által benyújtott I. számú gettótervet az alispán a nem zsidó lakástulajdonosok tiltakozására hivatkozva elutasította. A szolnoki levéltár anyagában csak ez a tervezet maradt fenn, a végléges változat Homoki László népbírósági peranyagához csatolva kei-ült elő,11 5 ezért az eddigi szakirodalomban is a korábbi terv szerepel gettóként.11 6 A végleges tervezet alapján az elkülönített lakónegyed, mely tizenegy zsidó és egy keresztény tulajdonú (Csarnok u. 21.) telket foglalt magában, három részből állt. Az első tömb magvát a zsidó hitközség tulajdonát képező telek alkotta (Csarnok u. 4.), melyhez a zsinagóga, az elemi iskola, szolgálati lakások, a rituális vágoda és a fürdő tartoztak,11 7 ehhez csatolták a kerítéseket áttörve a Csarnok u. 2. és Jászkürt u. 5. számú magánházat. Ettől északi irányban, a Pillangó u. 1. számtól kezdődött a legnagyobb épülettömb, ide tartoztak utóbbi mellett a Csarnok utca 10., 12., 14. és 20. számú házai és a Pillangó u. 11. számú ingatlan. Az átjárást a Csarnok u. 18. telkén átvezetett két méter széles folyosóval, illetve déli irányban a két legnagyobb telek közt átjáró létesítésével oldották meg. Utóbbi két tömb között az átjárást két deszkapalánk építésével biztosították, az egyetlen bejárat az iskolaudvarról, keleti irányban, a piactér felé nyílt. Csak engedéllyel és rendőri kísérettel lehetett átjárni a harmadik épületcsoportba, mely a Csarnok utca túloldalán lévő 19., 21., és 23. számú házakból állt. Bejárata az utóbbi telek Rigó utcai (keleti) oldalán volt. A gettó az iskola és a zsinagóga kivételével földszintes épületekből állt, helyiségeinek összes alapterülete 2303 négyzetmétert tett ki, ennek alapján a megyei vezetés alkalmasnak ítélte 1151 zsidó befogadására. Elkülönítéséhez mintegy hatszáz méter kerítésre volt szükség. A polgármester az értekezleten szót emelt az eredeti terv mellett, valamint kifogásolta az átköltözéshez engedélyezett mindössze öt napos határidőt. Alexander Imre arra hivatkozva utasította el, hogy „a megyében már így is el vannak késve".118 Feltehető, hogy a Nagyváradon példás gyorsasággal, öt nap alatt keresztülvitt gettósítás ösztönözte az alispánt hasonló „bravúr" végrehajtására.11 9 114 Uo. 52. 115 A Szolnok belvárosi gettó műszaki leírását lásd: Uo. 56. 116 Dokumentumok... 35. és Braham i. m. 696. 117 Varga B. i. m. 84. 118 Szabó vallomása. BFL Nb. XVII/1016/1948. (dr. Szabó Ferenc polgármester és társai pere) 275. 119 Braham i. m. 612.
