Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Csősz László: "Keresztény polgári érdekek sérelme nélkül". Gettósítás Szolnokon 633
GETTÓSÍTÁS SZOLNOKON 1944-BEN 657 Valójában Magyarország közigazgatási egységei között a jogfosztó intézkedések minél gyorsabb végrehajtására megindult versenyben Jász-Nagykun-Szolnok az elsők között haladt, bár arra nem volt példa, hogy a megye vezetői a központi utasításokat megelőzve foganatosítottak volna zsidóellenes rendeleteket. E téren sem tanúsított a vármegyei tisztikar semmiféle önállóságot. Szinte minden döntésüket tájékozódás előzte meg arra vonatkozólag, hogy a kérdéses ügyet más törvényhatóságoknál miként intézték el. Többnyire szigorúan ragaszkodtak a törvények betűihez, azoktól negatív irányban sohasem tértek el. Pozitív irányban ugyan megtörtént ez, de a különbség igen csekély mértékű volt, mellőztek minden kockázatot. Egyébként valószínű, hogy a nagyváradi rendelkezéseken kívül egyéb hatóságok zsidókérdésben tett intézkedéseit is figyelembe vették Szolnokon. Például Újpest polgármesterének gettórendeletét, mely megerősíthette az alispán álláspontját az engedélyezett 2 m2 férőhelyet illetően, továbbá innen származhatott az ötlet, hogy a gettó kerítését és házainak ajtaját 50 cm átmérőjű, festett sárga csillaggal jelöljék meg.12 0 Az alispáni gettórendelet az említett lakónegyed mellett a szandai Nagymajorban lévő szeszgyár első emeletét jelölte ki az irat szerint 1505 főnyi szolnoki zsidóság és a Központi járásban lakó 78 hittestvérük (Besenyszög, Kőtelek, Nagykörű, Tiszavárkony és Vezseny lakói)12 1 áttelepítésére. Előírta, hogy az átköltöztetést az irat kézhezvételétől — ez a bélyegző szerint május 12-ére esett — számított öt nap alatt végre kell hajtani.12 2 Pedig a vármegyének még a rendelkezések szigorú betartása esetén is lett volna lehetősége, hogy késleltesse a zsidóság zárt lakónegyedbe telepítését. Endre államtitkár május 10-én táviratot intézett a csendőrparancsnokságokhoz, melyben „indokolt esetben" halasztást engedélyezett a tervezett gettóban lévő nem zsidó lakások kiürítésére. Ezt másnap megismételte olyan tartalommal, hogy ha a kitelepítés nem hajtható végre, akkor „azzal a Belügyminisztériumból kiküldött tanácsadók megérkezéséig várni kell".12 3 A jelentéseket dr. Molnár Zsigmond miniszteri titkárhoz kellett felterjeszteni.12 4 Szolnokra május 12-én érkezett az irat és — Szabó állítása szerint — mivel ekkorra már megjelent az alispán rendelete a szolnoki gettó kijelöléséről, nem volt mód a művelet elhalasztására. A rendelet a polgármester hatáskörébe utalta a kiköltözés végrehajtását és a lakások kiutalását a nem zsidók részére, továbbá annak meghatározását, hogy a gettó lakói hol és milyen időpontban hagyhatják el az elkerített területet. A zsidó tanács kötelességéül szabta meg a belső rendfenntartást, a közegészségügyi intézmények megszervezését és a férőhelyek elosztását. Előírta, hogy legalább két heti élelmiszer legyen az érintetteknél, valamint engedélyt adott vagyontárgyak bevitelére. A ki- és 120 Az újpesti polgármester 16.020/1944. számú határozatának fenti elemeit a kecskeméti gettó kijelölői is átvették. Idézi Molnár J. i. m. 97-98. Lásd továbbá: Nemzeti Jövőnk, 1944. május 23. 2. 121 A Tisza túlpartján fekvő, közigazgatásilag szintén ide tartozó Rákóczifalva és Szajol zsidói közül előbbiek a tiszaföldvári, utóbbiak a törökszentmiklósi gettóba kerültek. 122 TH V-104.177. (Homoki László csendőr százados vizsgálati anyaga) 44-45. 123 MOL К 148. BM res. 1200. es. 759. és Kisújszállás pm. ir. к. к. 4566/1944. 124 A gettósítás és deportálás ügyeinek intézésére a BM XXI/b. (menekültügyi) osztályán belül a 3140/1944. ein. sz. rendelettel május 13-án különleges alosztályt hoztak létre, ennek május 30-ig Molnár volt a vezetője. Lásd: Vádirat 1. 312-313. és Braham i. m. 416.
