Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Csősz László: "Keresztény polgári érdekek sérelme nélkül". Gettósítás Szolnokon 633
654 CSŐSZ LÁSZLÓ Az első két lehetőséget rögtön elvetették, a vattagyárat hadiüzem volta, a cukorgyári lakásokat az oda beszállásolt légvédelmi tüzéralakulatok miatt. A téglagyár igénybe vétele sem volt lehetséges, mivel az üzem teljes kapacitással működött, udvara tele volt téglákkal. A hatodik, legutolsó javaslat, mely leginkább megfelelt a két fő szempontnak, a III. kerületben, a város zsidók által legsűrűbben lakott részén tervezte kijelölni a gettót, a régi, Csarnok utcai zsinagógában és környékén. A polgármester végül három gettótervet terjesztett elő a központi értekezleten.102 Elsőként a belvárosi elkülönítés tervét, mely magában foglalta a Csarnok utca páros oldalának összes házát a 6-os szám kivételével, a Horánszky Nándor utca 62. és 66. számű házat, a Pillangó utca páratlan oldalának valamennyi házát és a Jászkürt utca 5. szám alatti ingatlant, tehát összesen 22 házat tíz zsidó és tizenkét keresztény tulajdonossal. Készült terv egy, csak négy zsidó telket tartalmazó gettóról is, de kis befogadóképessége (636 fő) miatt csak egy másik elkülönített városrésszel együtt jöhetett volna szóba.10 3 A második terv a VII. kerületi gettó volt, mely két részből állt volna. A ládagyári épületből (1100 férőhely), hozzácsatolva a járványkórház felvételi épületét és egyik kórtermét (100 fő részére), valamint a fűrésztelep irodájának egy részéből hat munkáslakással együtt (400 főnek). Megvalósításában nehézséget jelentett, hogy a ládagyári épület katonai raktárként működött, mintegy nyolcvan vagonnyi árut tároltak itt. Szabó Ferenc telefonon, utóbb írásban is érdeklődött a honvédség VI/1. számú Élelmezési Fiókraktár Parancsnokságnál a telep kiürítésének lehetőségei felől. Ebben kiemelte, hogy a ládagyár lenne a legalkalmasabb hely a gettó részére, mivel ez esetben „keresztény polgári érdekek sérelme nélkül" (kiemelés tőlem Cs. L.) tudnák megoldani a kérdést. A hivatal vezetője kikérte felettese véleményét, majd nemleges választ adott.104 Itt jegyzendő meg: a téma kutatását nagyban nehezíti az a körülmény, hogy a tárgyalt időszakban sok fontos utasítás, információ nem írásban érkezett és sokszor utólag sem került lejegyzésre. Gyakran a telefon volt a párbeszéd eszköze, de sok rendelkezést rendőrségi vagy csendőrségi rádió útján juttattak el a törvényhatóságokhoz. A kérdéses ládagyári épület berendezés nélküli, földes padlójú csarnok volt, törött ablakokkal. A zsidó tanács elnöke, mikor tudomást szerzett a tervről, hevesen tiltakozott az alispánnál: „Méltóságos uram, ha a szolnoki zsidóknak oda kell menniök gettóba, és oda kihajtanak bennünket, kimegyünk valamennyien a bejárathoz, ott leülünk és ott fogunk éhen-szomjan megdögleni, mintsem tovább tartó pusztulásnak tennők ki magunkat."10 5 A szervezési nehézségek mellett talán ez a fellépés is szerepet játszott abban, hogy a terv végül nem valósult meg. Az eset bizonyítja — csakúgy, mint a későbbiekben tett lépéseik —, hogy a helyi zsidó vezetők nagy aktivitást tanúsítottak a kritikus időszakban, megkísérelték lehetőségeikhez mérten húzni az időt vagy enyhítem a rendeletek szigorán. Ugyanez 102 Lásd a május 7-én és 8-án készült műszaki leírásokat. SzML Szolnok pm. ir. к. k. 12.051/1944. és TH V-104.177. (Homoki László csendőr százados vizsgálati anyaga) 54, 55. 103 Uo. 59. 104 SzML Szolnok pm. ir. 11.030/1944. 105 Mandel szavait hasonlóképpen idézte az esetnél jelenlévő Molnár János is. BFL Nb. XVII/1016/1948. (dr. Szabó Ferenc polgármester és társai pere) 254. és 144.
