Századok – 2000

KÖZLEMÉNYEK - Csősz László: "Keresztény polgári érdekek sérelme nélkül". Gettósítás Szolnokon 633

GETTÓSÍTÁS SZOLNOKON 1944-BEN 647 Időközben az élelmiszer-fejadagok elosztása terén is intézkedtek a zsidóság diszkriminációjáról. Az április 23-án megjelent közellátásügyi miniszteri rendelet értelmében a zsidók fejenként és havonta 30 dkg cukrot és étolajat, hetente 10 dkg ló- vagy marhahúst, szoptatós anyák és kisgyermekek napi 7, illetve 5 dl tejet kaphattak. Az addig használt élelmiszerjegyek érvényessége május hónappal megszűnt, így azokat be kellett szolgáltatni. Április 25-én jelentek meg Szolnok utcáin a döntést hírül adó plakátok.6

5 A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok április 26-án a címoldalon köszöntötte a „magyai- kereskedelem új korszakát", ahol egy új, megbízható, keresztény kereskedőréteg alakul majd, visszaszorul a feketepiac és gyorsan javul a közellátás. Sietett megállapítani azt is, hogy a gazdaságban semmilyen fennakadást nem okoztak a változások. A tények azonban cáfolták ezt a kincstári optimizmust. A debreceni Kereskedelmi és Iparkamara május 31-én valamennyi polgármesternek elküldte köriratát, melyben arról érdeklődött, hogy a város gazdasági életében okozott-e zavarokat a zsidó kereskedők és iparosok teljes eltávolítása. A szolnoki válasz nem maradt fenn, de a helyzet az egész megyében hasonló lehetett ahhoz, mint amiről Túrkeve polgármestere, dr. Györffy Kálmán beszámolt. Válasza ellentmondásos: leszögezi, hogy a zsidóság eltávolítása semmilyen zavart nem okozott, majd kifejti, hogy a városban a rendeletek nyomán nem maradt egyetlen fakereskedő sem, sajnálatos módon zsidó volt mindkét bádogosmester, emellett szüksége volna 3-4 textil-, továbbá 4-5 fűszer- és vegyeskereskedőre is.6

6 Megyeszerte hiány volt bizonyos nagyobb képzettséget igénylő szakmákban (órás, ékszerész, nyomdász) továbbá az élelmiszeripar (pék, mészáros) és a bőripar (szűcs, varga, cipész) egyes ágaiban. Szolnokon bezárták a ruházati és textilkereskedések háromnegyedét, a szatócs-és fűszerüzletek több mint felét. Hiányuk valószínűleg érezhető lehetett, hiszen az Országos Hadigondozó Intézet jűlius folyamán azon meggondolásból indított hadirokkantak számára textilkereskedői átképző tanfolyamokat, mert „ez ágazatban nagy hiány mutatkozik a zsidóság kiesése miatt".6

7 Ennél nagyobb gondokat okozott a helyi sajtó és közigazgatás számára is dolgozó nyomda, valamint gépész, műszerész szakemberek kiesése. Előbbi üzem, a Faragó-féle könyv- és műnyomda további üzemeltetése iránt a cég főnökhelyettese nyújtott be kérvényt. Azzal érvelt, hogy a Tiszántúlon ez a legnagyobb olyan cég, mely közhivatalok és cégek nyomtatványait készíti, továbbá több keresztény alkalmazottja van, akik így az utcára kerülnek. Utóbbi érvre érdemes odafigyelnünk, ez is a zsidóellenes rendelkezések hátrányos következményeinek egyike volt. A vállalat tulajdonosa, Faragó Sándor is támogatta a kérést, kiemelve beosztottjának nagyszerű képességeit és megköszönve addigi munkáját. Július 2-án az ügyet felterjesztették a Sajtóügyek Kormánybiztosságához, de az iratokból nem derül ki, miért nem szerepelt végül a nyomda az üzemben tartandó cégek listáján. 65

A 108.500/1944. K. M. sz. rendelet. BK, 1944. április 23. 91. sz. - Vádirat 1. 228-231. SzML Szolnok város pm. ir. к. k. 10.305/1944. e6

SzML Túrkeve pm. ir. к. k. 4992/1944. 67

SzML Szolnok pm. ir. 14.478/1944.