Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Sallai Gergely: Az első bécsi döntés diplomáciai és politikai előtörténete 597
628 SAL LAI GERGELY szág ugyanis az egész csehszlovák kérdésben érdekelt volt, s már Münchent is dehonesztálónak érezte magára nézve. Franciaország azzal az indokkal ellenezte, hogy ez esetben cseh-szlovák oldalra kellene állnia és ebben Anglia is bizonyára támogatná.270 A brit diplomácia továbbra sem lépett ki „megfigyelői" szerepéből,27 1 mindenképpen el kívánta kerülni az újabb négyhatalmi konferenciát272 már csak azért is, nehogy Hitler újabb követelésekkel álljon elő.27 3 London legfőbb törekvése továbbra is az volt, hogy ne tegyen hivatalos állásfoglalást, és semmiféle nemzetközi-jogi kötelezettséget ne vegyen magára olyan ügyben, amely — nézete szerint — német érdekszférába tartozik.27 4 (E törekvése végül sikerrel járt, aminek komoly következményeitől már ekkor sokan tartottak.) Barcza György londoni magyar követ október 17-én Cadogan-nal folytatott megbeszélést, amelynek során átadta a magyar követeléseket tartalmazó jegyzékeket és az etnikai állapotokat bemutató térképeket.27 5 Cadogan úgy nyilatkozott, hogy a néprajzi alapon álló követeléseket helyesli, a gazdasági, stratégiai, stb. szempontok tárgyalásba történt bevonását elítéli. Remélte továbbá, hogy a nagyhatalmak újabb közreműködését el lehet kerülni.27 6 Barcza a beszélgetés alapján azt jelentette haza, hogy az angolok „méltányolják békés tárgyalási hajlandóságunkat és türelmünket. Katonai intézkedéseinket Cadogan fel sem hozta".27 7 Az október 20-án Erdmannsdorf által Kánya külügyminiszternek átadott javaslattal azonos hivatalos csehszlovák jegyzéket Wettstein János, Magyarország prágai követe október 22-én vette át. Mint említettük, a Ribbentrop által félreértelmezett „Darányi vonalnak" megfelelően a javaslat Pozsony, Nyitra, Kassa, Ungvár és Munkács városokat Cseh-Szlovákiánál hagyta.278 Ez az ajánlat ennek ellenére tanúsította, hogy a cseh-szlovák kormánynak mégis volt fogalma a valóságos etnikai helyzetről. A negyedik — utolsó — cseh-szlovák tervezet ugyanis — az említett városokat leszámítva — jórészt megfelelt a tényleges néprajzi állapotnak. A területnek cseh-szlovák adatok szerint is vitathatatlan magyar jellege volt27 9 és az elképzeléssel a szlovák autonóm kormány is — „komoly fenntartásait hangsúlyozva" — egyetértett.28 0 Ez a jegyzék továbbá a magyar diplomácia erőfeszítéseit és a tudományos felkészültséget is dicséri, hiszen a Bécsben ezután megállapított terület 93%-át a cseh-szlovákok — az ismert körülmények hatására 270 MOL - К 64 - res. pol. - 1939 - 7/a - 1210. 271 Cierna - Lantayová, Dagmar: Podoby cesko - slovensko - mad'arského vzt'ahu. 1938-1949. Bratislava, 1992. 12. 272 Ivanicková: i.m. 253. 273 Barcza: i.m. 383. 274 Cierna - Lantayová: i.m. 12. 275 Szegedy-Maszák: i.m. 223. Cadogan erről a következőket jegyezte fel naplójában: „Nem olyan rossz, mint gondoltam, azt hiszem, Berlin meghúzta a féket... " 276 MOL - К 74 - számjel - 1938 - London - bejövő - 6598/100. 277 Uo. 278 MOL - К 74 - számjel - 1938 - Berlin - kimenő - 6321/194. Vö: MOL - К 74 - számjel -1938 - Berlin - kimenő - 6343/200. Vö: SSUA - SSR - SL. К 72. bez é.Vö: MOL - К - M. 1. Békeelőkészítő osztály iratai - 164. Ez 11 300 km2-t jelentett. Az 1910-es népszámlálás szerint 740 000 lakosából 680 000 volt magyar. 1930-ban a területen 850 000 ember élt. 279 Deák: Viedenská... i.m. 30. A területen 494 000 magyar és 168 000 szlovák élt. 280 MOL - К 64 - res. pol. - 1939 - 7/a - 1161. Vö: Deák: Viedenská i.m. 30.
