Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia. A magyar kormány 1920. évi felvidéki szlovák autonómia-terve 555
594 TILKOVSZKY LÓRÁNT Minthogy e tervezetből kifolyólag a magyar nemzettel szemben a kabinet minden egyes tagját súlyos felelősség terheli, kéri a minisztériumot, méltóztassék megengedni, hogy aggályai indokolása jegyzőkönyvbe vétessék. A viszonyok nyomása alatt ugyan kénytelen hozzájárulni a nemzeti kisebbségi miniszter úr tervezetéhez, de fenntartja magának azt a jogot, hogy amennyiben ezen tervezet valamikor a nemzetgyűlés elé kerülne, az előtt aggályainali kifejezést adhasson. A miniszterelnök úr [= Huszár Károly] megjegyzi, hogy ha szívünk ellenére is, de ma meg kell tennünk ezen ígéretet, hiszen Apponyi Albert gróf is ezzel argumentál ma a békekonferencián és erre fogja alapítani a népszavazást célzó kérését. A pénzügyminiszter úr ismételten kijelenti, hogy csak tárcája szempontjából adott bizonyos aggályoknak kifejezést, ő nem is a jogkiterjesztés ellen beszélt, hanem az állam felépítését technikailag látja rossznak akkor, ha ezen alapelvek tényleg a gyakorlatban megvalósulnának és az új alkotmányba felvétetnének. A minisztertanács végül a nemzeti kisebbségek miniszterének előterjesztéséhez hozzájárul. III. Az 1920 március 25-i minisztertanács jegyzőkönyvében 44. napirendi pont: A magyar kormány deklarációja a tót autonómia ügyében A nemzeti kisebbségek minisztere [=Bleyer Jakab] felolvassa a deklaráció szövegét, melyet a magyar kormány a tót autonómia ügyében egy előtte a közeljövőben megjelenő tót delegáció előtt tenne le. A kormány deklarációjának szövege a következő volna: A keresztény demokrácia alapján álló Magyarország származásra való tekintet nélkül minden polgárának szabadságát és jogát egyformán tiszteli, elismeri és ezt meg is védi. Áthatva a keresztény morálban gyökerező ezen felsőbb igazságtól, a népek önrendelkezési jogának alapjára helyezkedik, s perdöntő igazságnak e népeknek szabad, minden idegen befolyástól mentes akaratát tekinti. Bízva az igazság el nem múló erejében, a magyar kormány meg van győződve, hogy az erőszakosan elszakított részek népeinek szabad akaratmegnyilvánítása csak ideig-óráig nyomható el. Abban nincs kétség, hogy ezek a népek, ha majd megint dönthetnek sorsuk felett, vissza fognak térni az anyaországhoz, melyhez őket az ezeréves múlt közös emlékei és a gazdasági lét közös érdekszálai fűzik. A magyar kormány kötelezően kijelenti, hogy minden nép szabad fejlődését elősegíti és intézményesen biztosítja. A felvidéki tót nép képviselői a magyar kormányhoz fordultak kívánságaikkal, melyeket mi méltányosaknak és jogosaknak ismerünk. Addig is, míg a tót autonómiáról szóló s a magyar minisztertanács 1920 január 9-iki ülésén egyhangúlag elfogadott tervezet alapelveinek törvényes formát adhat, a magyar kormány a tót népnek a következő ünnepélyes deklarációt teszi: A magyar állam a tót nép hivatott képviselőivel történt előzetes megállapodás és a mértékadó tényezők meghallgatása után elhatározta, hogy Felsőmagyarország tótlakta részeinek (Szlovenszkó) széleskörű autonómiát biztosít.
