Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia. A magyar kormány 1920. évi felvidéki szlovák autonómia-terve 555
AZ 1920. ÉVI FELVIDÉKI SZLOVÁK AUTONÓMIA-TERV 581 minisztertanácsi jegyzőkönyvben megörökített végleges szövegtől eltérően) — benne volt, hogy Magyarország a népek önrendelkezési jogának alapjára helyezkedve „lemond a történeti jogcímről". E legutóbbi szavak különösen alkalmasaknak tűnhettek Gálocsy szemében arra, hogy azokat Bleyer hazaárulása egyik legeklatánsabb bizonyítékaként értelmeztesse, holott összhangban volt Apponyi taktikájával a békekonferencián, aki a történeti jogcímre való hivatkozás helyett célravezetőbbnek gondolta, ha a nemzeti önrendelkezés wilsoni elvét magáévá téve követel népszavazást a Magyarországnak megtartani kívánt területeken. „Éppen erre a jogalapra helyezkedve mondott le a magyar kormány elvitathatatlan történelmijogaihoz való ragaszkodásának hangoztatásáról" — olvasható a Millerandlevélre adott 1920. május 18-i válaszban. A Területvédő Liga azonban változatlanul Magyarország történeti jogát hirdette területi épségének megőrzéséhez.7 7 A Területvédő Liga nemzetiségi bizottságában lefolytatott vita, valamint a megyei és hamarosan nemzetgyűlési szinten is bekövetkezett támadások nem maradtak hatástalanok Bleyerre; mutatja ezt az általa október 25-én készített „Előterjesztés a minisztertanácshoz a nemzetiségi kérdésben".7 8 Ebben ugyanis így írt: „Hogy meddig kell mennünk a nemzetiségi jogok kiterjesztésében, vagy azok ígéretében, — [amely ígéretnek azonban becsületesnek kell lennie, — tette mégis hozzá], - az a viszonyoktól, az illető fajnak aspirációitól, és a visszakívánkozás természetétől, végre a visszacsatolás módjától függ. Erről tehát ma csak általánosságban beszélhetünk, és a részletekre nézve nem is köthetjük le magunkat véglegesen és kényszerítőleg". De hogy az osztrákoktól meg nem szállt, és még magyar uralom alatt lévő Nyugat-Magyarországot az elszakítás sorsától megmenthessük és fenntarthassuk ott „a történeti magyar szupremáciát", sürgetően szükségesnek jelentette ki egy „új közigazgatási egység szervezését és kiépítését" Magyarországnak ezen a „Burgenland" néven igényelt területén. Ezzel kapcsolatos megjegyzése szerint „a megoldás módjára nézve egy lehetőséget világít meg a tót autonómia-tervezethez adott megokolás, melyet tisztelettel mellékelek". Aláhúzással hívta fel azonban Teleki miniszterelnök figyelmét e mellékelt „Megokolás" azon soraira, hogy „nemzetiségi járásokat és megyéket kellene létesíteni", anélkül, hogy „corpus separatum" keletkeznék az ország perifériáján. Ez arra látszik utalni, amit már az 1920 január 18-i minisztertanácson is képviselt, hogy ti. egységes autonóm terület helyett itt részekre tagoltan kellene kiépíteni azt az autonóm keretet, amely a nyugat-magyarországi németek anyanyelvi és kulturális jogai érvényesülését szolgálná. Általános elképzelése szerint is „a nagy magyar kultúrpalota tövében épülni fognak kis nemzetiségi kultúrházacskák, amelyek azonban a nagy magyar kultúrát fogják uralni" [= uralkodónak elismerni]. Teleki Pálnak azonban teljesen elutasító volt a véleménye Bleyer előterjesztéséről, s ami ezzel egyet jelentett, nemzetiségi politikájáról: „Új közigazgatási egység szervezésével és kiépítésével való foglalkozást helytelennek tartanám, egyrészt mivel ez fennálló törvényeinkkel ellenkeznék, másrészt pedig mivel ez egy olyan irányt jelentene, amely előbb-utóbb az ország területi egységének megbontására vezethetne". Az előterjesztés nem került a minisztertanács elé, s Bleyernek a Teleki-77 Karácsonyi János: Történelmi jogunk hazánk területi épségéhez. Bp. 1921. 78 MOL, K26. 1920 - XLIII/A - 8634.
