Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia. A magyar kormány 1920. évi felvidéki szlovák autonómia-terve 555
574 TILKOVSZKY LÓRÁNT időszakának törvényeit és rendeleteit eltörölte5 6 , igen irritálta a Területvédő Ligát, amely a „nemzetiségi maffia" elleni hadjáratában most már nem csak pánszlávizmussal, hanem pángermánizmussal is vádolta azokat, akik az autonómia-tervekkel veszedelmes, bűnös üzelmeket folytatnak. Mivel ezek mind azt hangsúlyozták, hogy az autonómia-tervezetet Horthy fővezér is elfogadta, a Területvédő Liga kérdést intézett hozzá erre vonatkozóan. Horthy, akit a királyságot mint államformát fenntartó nemzetgyűlés azóta, március 1-én, ideiglenes államfővé, kormányzóvá választott, kereken tagadó választ adott, amit megkönnyített számára az, hogy a január 9-i minisztertanácson az előterjesztés és indokolása meghallgatása után szó nélkül távozott, a vitán és a határozat-hozatalkor nem voltjelen, utóbb sem tett e tárgyban semmiféle nyilatkozatot, nem írt alá semmit. A Területvédő Liga propaganda-bizottságának elnöke, Gálocsy Árpád, ennek alapján hatásosan bővíthette támadó fegyvereinek arzenálját azzal, hogy Bleyer és az egész „nemzetiségi maffia" még attól sem riadt vissza, hogy félrevezető módon visszaéljen Horthy nevével és tekintélyével. A Huszár-kormány által elfogadott autonómia szövegszerű nyilvánosságra hozása, a nemzetgyűlés elé terjesztése, és törvénybe iktatása révén alkotmányos jelentőségre emelése a kialakult helyzetben még azok előtt is képtelenségnek tűnt, akik — mint Bleyer — ezt tartották volna szükségesnek. Addig is, míg erre sor kerülhet, egy ünnepélyes kormány-deklarációval akarták megnyugtatni a szlovákokat, és befolyásolni a békekonferenciát. A Huszár-kormányt 1920 március 15-én felváltó, megváltozott összetételű Simonyi-Semadam kormány a március 21-i minisztertanácson tárgyalta és fogadta el Bleyer deklaráció-tervezetét5 7 , amely „addig is, míg a tót autonómiáról szóló, s a magyar minisztertanács 1920 január 9-iki ülésén egyhangúlag elfogadott tervezet alapelveinek törvényes formát adhat", ünnepélyesen kijelenti, hogy „a tót nép autonómiája a magyar alkotmányba becikkelyeztetik és a koronázó oklevélben is biztosíttatni fog". Bleyer tervezetének eredeti megfogalmazásában az autonómia szerveire tett utalás során „tót nemzetgyűlés" szerepelt, ezt Ferdinandy Gyula igazságügyminiszter ezzel kapcsolatosan kifejezésre juttatott aggályát figyelembe véve „tót nemzet autonóm gyűlése" kifejezéssel helyettesítették. Ferdinandy jegyzőkönyvbe iktatását kérte továbbá azon véleményének, hogy „a tót zászló bevezetése önálló tót hadsereg deklarálását jelentené". E kérdésben csatlakozott Soós Károly hadügyminiszter tiltakozásához „az ellen, hogy a tót területekről sorozott ezredek ezrednyelve legyen a tót, és a tót nemzeti szín használata is meg legyen engedve". Soós felvetette, hogy „miután a hadsereg vezénylete és belszervezetének joga a kormányzót illeti meg, így szükségesnek tartaná ahhoz a kormányzó hozzájárulását". Bleyer szerint „természetesen ezen deklaráció szövege be volna mutatandó a kormányzónak, és a kormányzó hozzájárulásával tenné azt csakis közzé a kormány". A minisztertanácsi jegyzőkönyv szerint „felmerült azon terv is, hogy ezen deklarációt a kormányzó adná ki, de ezzel szemben a minisztertanács úgy határoz, hogy a kormány 56 Az 1920. évi I. tc. 9. §-a érvénytelennek nyilvánította és az Országos Törvénytárból törölte. (Vö. Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika. Kolozsvár, 1944. 275. 1.) - Megjegyzendő, hogy míg Mikó e munkája ezekkel a törvényekkel is érdemben (bár kritikusan) foglalkozik, az 1920. évi felvidéki szlovák autonómia tervezetét még csak meg sem említi. 57 Lásd az általunk alább közölt III. dokumentumot.
