Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia. A magyar kormány 1920. évi felvidéki szlovák autonómia-terve 555
AZ 1920. ÉVI FELVIDÉKI SZLOVÁK AUTONÓMIA-TERV 575 bocsássa azt ki, és a kormány viselje érte a felelősséget". A deklarációt tárgyaló és elfogadó minisztertanácson jelen nem lévő Horthy tehát ezúttal is megőrizhette intaktságát az autonómia-ügyben. E kormány-deklaráció szövege különben épp úgy nem került az ország nyilvánossága elé, mint ahogy maga az odiózus autonómia-tervezeté sem. Semmi nyoma annak, hogy „a magyar kormány a tót autonómia ügyében előtte a közeljövőben megjelenő tót delegáció előtt" megtette volna ezt az ünnepélyes nyilatkozatot. A már Lengyelországban tartózkodó, s Szviezsényi szerint onnan Budapestre visszacsábítani hiába próbált Jehlicska — „állítása szerint a mi illetékes köreink közönye és meg nem értése következtében" — távolodni kezdett a szlovákoknak különben sem „teljes autonómiát" ígérő magyar megoldástól, melynek pedig sikerült őt megnyerni, és eddig „lelkes apostola" is volt, de immár maga is „a tót-lengyel megoldást kezdte hirdetni, a már előbb ily értelemben agitáló Mnochel, Machay, és Unger oldalán".58 Jehlicska magatartását nyílván erősen befolyásolta Hlinka elégedetlensége a Jehlicska és a magyar kormány megállapodása alapján létrejött autonómia-tervezettel: követelte, hogy a szlovákoknak önálló törvényhozó testületük legyen, s hogy a szlovák kormányzó mellett ne álljon magyar ellenőrző közeg. Ami pedig a békekonferenciát illeti, teljesen hatástalan maradt a szlovákoknak adandó, de a ruténekre, nyugat-magyarországi németekre is kiterjeszthető autonómiára való minden hivatkozás. Az 1919 szeptember 10-i Saint Germain-i szerződések alapján eldöntött dolognak (res judicata) tekintette a Felvidéknek és Kárpátaljának Csehszlovákiához, Nyugat-Magyarországnak pedig Ausztriához csatolását. A csehszlovák és az osztrák kormány magától értetődően ugyanezt vallotta és ehhez tartotta magát. A végleges békefeltételek megküldésekor Millerand, a békekonferencia elnöke, 1920 május 6-án kelt kísérő levelében ezt írta: „A magyar kormány elkésett intézkedései, amelyekkel ki akarja elégíteni a nemzetiségek autonómiára való törekvését, senkit sem fognak tévedésbe ejteni; nem változtatnak semmit azon a fontos történeti igazságon, hogy hosszú éveken keresztül a magyar politika minden erejével azon volt, hogy a nemzeti kisebbségek hangját elfojtsa". Népszavazásra nincs szükség, mert a korábban Szent István koronája alatt élt nemzetiségek már 1918 őszén kifejezésre juttatták akaratukat.59 Támadás a Bleyer-féle nemzetiségpolitika ellen a trianoni béke aláírása után Teleld Pálnak, aki 1920 április 19-e óta külügyminisztere volt a Simonyi-Semadam-kormánynak, s e tárcát akkor is magánál tartotta, mikor — július 19-től — maga alakított kormányt, nem kis erőfeszítésébe került, hogy leszerelje a Területvédő Liga heves kampányait a békeszerződés aláírásának (június 4.), majd ratifikálásának (november 15.) megtagadására. Trianonra hivatkozva ugyanakkor elérkezettnek látta az időt a Területvédő Liga arra, hogy követelje nem csak az autonómia-tervezet semmisnek nyilvánítását, de a nemzetiségek egyenjogúsításá-58 MOL, K64. 1920-7 - 28. Szviezsényi Zoltán: A tót főosztály 1920. évi működése. (Dátum nélkül; 1920 december 28-án érkezett a külügyminisztériumba.) 59 A magyar béketárgyalások. Jelentés II. k. 488. 1.
