Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia. A magyar kormány 1920. évi felvidéki szlovák autonómia-terve 555
AZ 1920. ÉVI FELVIDÉKI SZLOVÁK AUTONÓMIA-TERV 573 Az Apponyi vezette magyar békedelegáció 1920 február 11-én utazott vissza Párizsba. A másnap, 12-én kelt kísérőjegyzék, amellyel Apponyi a békefeltételekkel kapcsolatos válaszjegyzékeket eljuttatta, azt az álláspontot képviselte, hogy „a nemzetiségi kérdés a mi régi területünkön találja meg természetes és méltányos megoldását abban az esetben, ha a népszavazás azt a területet nekünk meghagyja." Kifejtve, hogy a mai Magyarországnak nincs szüksége központosításra, mint volt szüksége annak idején, „amikor az osztrák imperializmussal szemben állandó harcot kellett folytatnia", így hát „nem magyar polgárainak széleskörű művelődési önkormányzatot nyújt, és — földrajzi lehetőségek szerint — területét is a szlovák előkelőség és a magyar kormány közt januárius 9-én kötött egyezmény mintája szerint rendezi".5 3 Magyarország bécsi követe, Gratz Gusztáv, február 14-én népszavazásra tett ajánlatot Renner osztrák kancellárnak, Magyarországnál maradás esetére pedig autonómiát a nyugat-magyarországi német lakosság részére.54 Az Apponyi által „szlovák előkelőség" gyanánt aposztrofált Jehlicska és Kmoskó, akik a Területvédő Ligától és az általa manipulált közvéleménytől nagyon tartó magyar kormány kívánságára maguk is tartózkodtak a szlovák autonómia elfogadott tervezetének publikussá tételétől belföldön, politikai missziót vállaltak annak külföldi propagálására. Bécsen keresztül, ahol február 23-24-én tartózkodtak, Berlinbe utaztak, s ott 26-án a Külügyi Hivatalban, majd másnap a katolikus Centrum-pártban tárgyaltak. Mint jelentésükben, amelyet már űtjuk következő állomásáról, Varsóból küldtek március 12-én, beszámoltak róla, Nyugat-Magyarország vonatkozásában azt kérték, „hasson a nagynémetség az osztrák pártokra, hogy e területeknek elszakítását ne forszírozzák, már csak azért is, mert az ott lakó németeket nem fenyegeti többé a megmagyarosítás veszedelme, minthogy e tekintetben a magyar politikusok mentalitása örvendetesen megváltozott." Annak bizonyságául, hogy „a magyarosítási mánia már nem fenyeget", mint írták, „bejelentettük a megegyezést, mely a magyar és a tót nemzet között létrejött, midőn 1920 január 9-én a minisztertanács Horthy Miklós fővezér jelenlétében a szlovák nemzetnek adandó autonómiát tárgyalta, s egyhangúan elfogadta a territoriális autonómiáról szóló elaborátumot Kértük a német nemzetet, hogy ezen megállapodást tudomásul vegye, annál is inkább, mert a magyar nemzet a magyarországi németségnek is kész hasonló jogokat biztosítani", - állításuk szerint mindenütt, ahol Magyarországon „nagyobb német szigetek" vannak.55 Az egy évvel ezelőtti, a polgári demokratikus forradalom idején hozott német néptörvény „Gau"-nak nevezett nemzeti területeinek felsejlése, annak ellenére, hogy a február 16-án összeült nemzetgyűlés 27-én az 1918-1919. évi forradalmak mégis megválasztott Dvorcsák a nemzetgyűlés 1920 július 21-i ülésén felszólalva tiltakozott „a tótok elszakítása" ellen. (Nemzetgyűlési Napló, 1920-1922. IV k. 85. 1.) 53 A magyar béketárgyalások. Jelentés II. k. Apponyi 1920 február 12-i. kísérőjegyzéke, 2. 1. -Ebből a konkrét hivatkozásból arra lehet következtetni, hogy a „tót" autonómia-tervezetet eljuttatták a békekonferenciára. A magyar békeküldöttség kiadott anyagában azonban hiába keressük a magyar kormány által elfogadott autonómia-tervezetet. Az I. kötet 437-445. lapjain közölt, 1920 január 25-ről keltezett, XIV jegyzék „A tót kérdésről" a csehszlovák állásponttal vitázva Hlinka és társai fél évvel ezelőtti, a békekonferenciához 1919 szeptemberében intézett emlékiratára támaszkodik. 54 Nemzeti Újság, 1920 február 15. 55 Esztergomi Prímási Levéltár, Csernoch, Cat. 63. Miscellanea 732/1920. Jehlicska és Kmoskó jelentése külföldi politikai missziójukról. Varsó, 1920 március 12.
