Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia. A magyar kormány 1920. évi felvidéki szlovák autonómia-terve 555
AZ 1920. ÉVI FELVIDÉKI SZLOVÁK AUTONÓMIA-TERV 569 ról, mely szerint — már 1919 végétől — „közel voltunk a Felvidék visszaszerzéséhez. A robbanás közelsége akadályozta Bleyer terveinek végrehajtását. Pozsony és Losonc felé tervezték a betörést".4 1 Bleyer, aki mint tudjuk nem bízott a megszállt területek megtarthatóságában egy akár sikeres katonai akció esetén sem, „a Magyarországhoz való visszacsatlakozásuk esetére" tartotta már most szükségesnek a széleskörű autonómiát. Miniszterelnöke szavaira válaszolva azt sürgette, hogy autonómia-tervezetét, amely a szlovákokkal már megtörtént előzetes megállapodás eredménye, tárgyalja meg és „minden változtatás nélkül" fogadja el a minisztertanács. Ezt ekkor nem sikerült elérnie, mert — mint Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter adott ennek hangot — a minisztereknek még nem volt elég idejük a tervezetben felvetett nehéz kérdések pénzügyi és más vonzatainak végiggondolására, másrészt nem volt kellően világos előttük a számukra előzetesen kiküldött előterjesztés célja, jellege. Bleyer e vonatkozásban kifejtette, hogy „itt csak általános elvek vannak lefektetve", s hogy ez „még nem végleges törvényjavaslat". Végülis „a miniszterelnök úr indítványára a minisztertanács a Szlovákia területére vonatkozó autonómia tervezetének letárgyalását a legközelebbi ülésre halasztja". Az 1920 január 9-i minisztertanácson került sor az autonómia-terv érdemi megtárgyalására és - elfogadására. Ennek az ülésnek a jegyzőkönyve4 2 tartalmazza a Bleyer által már a 7-i ülés előtt megküldött előterjesztést és annak indokolását. „A tót autonómia tervezetének alapelvei" címet viselő „elaborátum" minden változtatás nélkül került a minisztertanácsi jegyzőkönyvbe, a „Megokolás a tót autonómia alap tervezetéhez" is híven, de immár harmadik személyben átfogalmazottan tartalmazza az „előadó miniszter úr" eredetileg személyes hangvételű, egyes szám első személyben írt fejtegetéseit. Bleyer szóbelileg csupán ismertette az autonómia-tervezet alapelveit és a „megokolást", de az ezen utóbbiban kifejtetteket némileg még tovább nyomatékosította. Utalt arra, hogy a minimumra igyekezett ugyan redukálni a szlovákok kívánságait, de a megegyezést jelenleg „nem lehetett olcsóbban megcsinálni". A nemzeti kisebbségeket ma már nem lehet a régi alkotmány keretében és formái között visszaszerezni a régi Magyarországhoz, dacolva széleskörű autonómiára irányuló akaratukkal. Csak ha már most tájékoztathatjuk őket arról, milyen autonómiát vagyunk készek adni nekik, akkor remélhetjük, hogy „egy esetleges népszavazás a mi javunkra dőlne el." Mint rámutatott: „Nemcsak Észak-Magyarországra, hanem Nyugat-Magyarországra való tekintettel is sürgősen dönteni kell e kérdésben." Horthy Miidós, a Nemzeti Hadsereg fővezére, aki — mint különösen fontos témáknál máskor is történt — meghívottként részt vett ezen a minisztertanácson, Bleyer előterjesztése és kiegészítő fejtegetései végeztével távozott. A vitára és a határozathozatalra már távollétében került sor. A jegyzőkönyv meglehetős részletességgel örökítette meg a már az előző, 7-i minisztertanácson is az autonómiatervezet ügyében felszólalt báró Korányi Frigyes most előadott, a pénzügyi tárca részéről felvethető kritikai észrevételeken túl valójában az autonómia-tervezet átfogó bírálatát nyújtó alkotmányos aggályait, amelyek jegyzőkönyvbe iktatását 41 Lásd a 35. jegyzetet. 42 Lásd az általunk alább közölt II. dokumentumot.
