Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia. A magyar kormány 1920. évi felvidéki szlovák autonómia-terve 555
570 TILKOVSZKY LÓRÁNT nyomatékosan kérte. A tervezetet a maga egészében szó szerint szörnyszülöttnek nevezte, s úgy vélekedett, hogy „ha ez a tervezet elfogadtatik, ez az egész ezeréves magyar állam alapjának oly gyökeres megváltoztatását vonja maga után, ami a magyar nemzet sorsára századokra menőleg ki fog hatni. Ezért a maga részéről a ránk háramló óriási felelősségnél fogva szükségesnek látná, hogy annale minden részlete a leggondosabban tárgyaltassék meg, a legkiválóbb alkotmányjogászok bevonásával. Ha azonban a békekonferencia tárgyalásaira való tekintettel azonnali állásfoglalásra van szükség, a viszonyok nyomása alatt ugyan kénytelen hozzájárulni a nemzeti kisebbségi miniszter úr tervezetéhez, de fenntartja magának azt a jogot, hogy amennyiben ezen tervezet valamikor a nemzetgyűlés elé kerülne, az előtt aggályainak kifejezést adhasson." Miután a miniszterelnök erre megjegyezte az autonómiára vonatkozóan, hogy „ha szívünk ellenére is, de ma meg kell tennünk ezen ígéretet, hiszen Apponyi Albert gróf is ezzel argumentál ma a békekonferencián, és erre fogja alapítani a népszavazást célzó kérését", a minisztertanács végül is hozzájárult Bleyer előterjesztéséhez. Apponyi 1920 január 14-én kelt un. „bemutatkozó jegyzéke", miután rámutatott Magyarország népei együttélésének, életközösségének történelmi múltjára, és kifejezést adott meggyőződésének, hogy „a nemzetiségek nagytöbbségének sem nem érdeke, sem nem kívánsága, hogy Magyarországtól elszakadjon", arra kérte a békekonferencia legfelsőbb tanácsát, „adjon a magyar népnek és a magyar földön élő nemzetiségeknek alkalmat arra, hogy megbeszélés és kölcsönös megegyezés útján maguk szabják megjövendő életüknek és viszonyuknak kereteit."4 3 Mint e jegyzéke összefoglaló kivonatában kifejezésre juttatta, „azt a kérést, hogy az érdekelt lakosság plebiscitumban megkérdeztessék, nem hisszük, hogy vissza lehessen vetni."4 4 Apponyi e jegyzékével összehangoltan a Budapesten és környékén lakó szlovákok másnap, 15-én nagygyűlést tartottak a Trefort-kerti Gólyavárban, ahol a főszónok Jehlicska népszavazást követelt a felvidéki megszállt területre. Arról beszélt, hogy az ottani szlovákok ma is Magyarországhoz tartozónak érzik magukat, sem Cseh-Szlovákiát nem akarnak, sem önálló szlovák államot. Elmondta, hogy a magyar kormány biztosította őket arról, hogy a jövőben nemzetiségi különbség nélkül igazi testvériség fog uralkodni Magyarországon, ahol már a legközelebbi jövőben helyreállítják Szent István királyságát. Hasonló értelemben tartott beszédet Dvorcsák és Kmoskó is, majd a nagygyűlés elfogadta a Magyarbarát Tót Néppárt programját, amelynek lényege: Magyarország integritása, szlovák autonómiával.4 5 A magyar békedelegációnak 1920 január 15-én átnyújtották a békefeltételeket: a békeszerződés-tervezet szövegét, amely abszolúte nem felelt meg a területi integritás megőrzésére irányuló vágyaknak és törekvéseknek. Apponyi, akinek módot nyújtottak arra, hogy másnap, 16-án felszólalhasson a békekonferencia Főtanácsa ülésén, ott megismételte: „Követeljük a népszavazást hazánk azon részeire vonatkozólag, amelyeket tőlünk most elszakítani akarnak." Majd hozzátette: „Abban a végső esetben, ha területi változtatásokat fognak reánk kényszerí-43 A magyar béketárgyalások. Jelentés I. k. 17. 1. 44 Uo. I. k. 26. 1. 40 MOL, K26. 1297. es. 1922 - XXXVIII -62. - Nemzeti Újság, 1920 január 16.
